Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hetedik fejezet. Nemzetközi jog
335 kül, hogy a vállalat saját országában a védjegyet használná. Bár a K.M. 883/1908. számú határozata (Szász 728. eset) kissé gunyoros modorban említi, hogy „védjegyjudikaturánk alapelveit a kínai vevőközönség érdekében megváltoztatni nem lehet,“ még sem lehet elzárkózni az elől a tény elől, hogy egyes vállalatoknak a csupán külföldi relációban használt exportvédjegyre gyakorlati szükségük van. Ez a szempont a járulékossággal összeegyeztetendő. Az exportvédjegy a származási országban akadálytalanul lajstromozható, anélkül, hogy «innak használatbavétele kötelező volna. A belföldi lajstromozásnak csupán az az előfeltétele, hogy a származási országban a lajstromozás megtörtént, de nem előfeltétel, hogy a védjegy valójában a hazai forgalomban is szerepeljen. II. Szakasz. Nemzetközi egyezmények. 1- A védjegytörvény 32. §-a külföldi vállalatok védjegyének (nevek, cégek, címerek, üzleti megnevezések) védelmére az illető államokkal kötött államszerződéseket, illetőleg egyezményeket rendeli irányadóul. Ilyen nemzetközi egyezményt a magyar törvényhozás nagy számmal iktatott törvénytárunkba. Az egyes államokkal külön külön létesített szerződések mellett a legnagyobb jelentőségű az az egyezmény és annak további kiegészítései, amelyet az államok egész sorával kötöttünk, amely egyezményt a nemzetközi Unió néven szoktak említeni. 1/a. Az Uniós egyezmény. Az Uniót a Párisban 1883. március 20-án kötött egyezmény létesítette. Szerződéskötő államai eredetileg: Belgium, Brazília, Spanyolország. Franciaország, Guatemala, Portugália, Salvador, Szerbia és Svájc voltak. Magyarország az egyezményhez 1908-ban csatlakozott és a csatlakozás, valamint az egyezmény ennek módosításaival együtt az 1908 ; LII. törvénycikkel iktattatok be a magyar törvénytárba. A párisi alapegyezményeket részben kiegészítették, részben módosították későbbi egyezmények. (Az egyezmények francia és magyar szövegét közli Szász Védjegyjogi Döntvénytár I. k. 729. 1., természetesen azokét, amelyek a könyv 1911-ben történt megjelölése időpontjában már megvoltak.) Ezen utólagos egyezmények közül legjelentősebb
