Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
318 tett, ami egyébként a felfüggesztés elrendelésének nem is előföltétele, az egyéb címen előterjesztett felfüggesztési kérelmet a bíróság elutasította, Id. erre vonatkozóan fentebb 30. pont). A hatáskörök ezen kölcsönös figyelemmel tartása mellett van azonban határozat, amely a hatáskörök elkülönítését nem viszi élesen keresztül. A budapesti büntető járásbíróság B. X. 903/1906. sz. ítéletével (Szász 838. eset) vádlottat a védjegybitorlás vádja alól felmenti azzal az indokolással, hogy a fehérnemű kölcsönző vállalat javára történt védjegylajstromozás dacára a sértettet a védjegyjogosultság meg nem illeti, minthogy bérbeadásra szánt dolgokra védjegy nem lett volna lajstromozható. Szász Védjegyjogi Döntvénytár „az eset fejéhez azt a megjegyzést fűzi, hogy az állandó gyakorlattal ellenkező egyedülálló határozat“ viszont az indokolásnak a bérbeadásra vonatkozó kifejtéséhez ugyancsak jegyzetben utal a kereskedelmi miniszter gyakorlatára. Nyilvánvaló, hogy a tételnek a gyakorlattal való ellentétességére utaló jegyzet tartalmilag nem az ítéletben kimondott anyagi jogi elv ellen irányul, hanem az ellen, hogy a büntető bíróság a lajstromozás felülbírálásával a védjegy érvényessége fennállása tekintetében döntsön. A bérbeadott tárgyakra szerzendő védjegy lajstromozhatóságának anyagi jogi kérdésével e helyütt nem foglalkozunk és utalunk az első fejezet 3. szakasz 2. pontjában e tárgyra vonatkozó fejtegetésekre. Ami a büntető bíróság felülbírálási jogkörét illeti, az ítéleti indokolás érdeméül tudandó be, hogy ha tévesen is, de határozottan szembenézett a kérdéssel és azt valójában eldöntötte, nem pedig, ami sokszor megtörténik, megkerülte. Az ítélet szerint a törvény „ennek a kérdésnek vizsgálatát nem bízta a lajstromozó hatóságra, mely az 1890:11. te. 3. §-a szerint a belajstromozás kérdésénél csak azt vizsgálja, hogy a védjegyül belajstromoztatni kívánt ábra önmagában szolgálhat a megkülönböztető jelvényül és bejegyzése nem ütközik-e közjogi vagy közerkölcsi akadályokba, s nem alkalmas-e a fogyasztó közönség tévedésbe ejtésére.“ Az ítélet szerint a miniszter hatásköre a törléssel kapcsolatosan ugyancsak a fenti kérdésekre szorítkozik és ez alapon foglalja el azt az álláspontot, hogy a haszonkölcsönbeadásra szánt árúkra a lajstromozás megengedettségének elbírálására nem a miniszter, hanem a bíróság bir hatáskörrel és így nincs oly kérdés, amely a miniszter hatáskörébe tartozván, a felfüggesztés aktualitást nyerne. Ennek az álláspontnak az volna egyebek között a következése, hogy a lajstromozó hatóság, noha
