Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
311 jónak, el is mellőzheti az ítéleti feljogosítás után is a közzétételt. Természetesen a közlésnél kötve van az ítéletnek a közzététel módja és határideje tekintetében megszabott rendelkezéseihez. Ez áll elsősorban arra, hogy az a közzététel, amely bármi okból az ítélet rendelkezéseinek meg nem felel, nem tekinthető a vádlott terhére esőnek, annak költségeit a sértett nem igényelheti. De ha pl. a sértett — esetleg azért mert a terjedelmes ítéleti indokoknak közzétételi költségeit behajtani nem tudná — csupán az ítéleti rendelkező részt teszi közzé, ez az eltérés nem fogja mentesíteni a vádlottat a költségviselés alól. 22. A közhírrététel határideje az ítéletben állapítandó meg. Ennek be nem tartása nemcsak negatív irányban hat ki, hogy a vádlott az elkésett közzétételnek költségeit nem viseli, de esetleg abban a pozitív irányban is, hogy az utólagos közhírrélétel, főként ha jóval elkésetten, esetleg ismétlődően történik meg, a sértett terhére tisztességtelen versenyt állapít meg. A közzétételt tartalmazó lappéldány nagyobb arányú terjesztését a soproni kamara választolt bírósága a közzétételt követő időre korlátolja (Bányász, A Tvt. legújabb gyakorlata). Elvileg ugyan nem áll az a tétel, hog\ a közhírrététel csak azon lapban — és csak azon módon — volna eszközölhető, ahogyan az ítélet szól, mert a sértettnek jogában áll a közhírrétételt más lapban is foganatosítani, de ezt már csak a saját költségén teheti és csak azon korlátok között, hogy a közhírré tétel ne legyen oly támadó lépésnek tekinthető, mely már a sértett terhére eső tisztességtelen versenynek minősül. 22a. A törvény nemcsak a közhírrététel határidejének, de módjának megállapítását is az ítéletre utalja. A közzététel módja tekintetében azonban már maga a törvény is ad rendelkezést, kimondva, hogy az ítélet egész terjedelmében indokaival együtt közlendő. A közlendő szöveg megrövidítése (de lásd az egyesített eljárás esetére a 25. pontot) esetleg a közlésnek csak a rendelkező részre korlátolása a törvénnyel ellentétes. A gyakorlati igényekhez inkább alkalmazkodik a Kúria P, IV. 4456/1932. számú versenyjogi ítélete, amely megállapítja a közzéteendő rövid szöveget, az ítéleti rendelkezés lényegének feltüntetésével és az indokolás teljes elhagyásával. A védjegytörvény álláspontja merev és nem számol a közzététel terén szükségessé váló fokozatok megteremtésével. Angyal Pál kritika nélkül említi a Kúria ítéletét (Büntetőjogi Döntvénytár 18. kötet 116. 1.), amely kimondja, hogy az ítélet közzétételének elrendelésében álló elégtétel nem csorbítható olyként,
