Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
310 a német törvény. A sértett „a tárgyalás folyamata alatt" terjesztheti elő azirányban kérelmét, a kérelem előterjesztésére nyitva álló ez az időköz az első bírói tárgyalás berekesztéséig tart. Ez időponton túl, tehát a netáni fellebbezés esetén a fellebbezési tárgyalás során a kérelem előterjesztése elkésett. A törvény „közhírré tételt“ rendel. A közhírré tétel közelebbi módjának meghatározását a törvény a bírói döntésnek tartja fenn. Maga a törvény még azt sem rendeli, hogy a közzététel lap útján eszközlendő. A versenytörvény kifejezetten megemlíti a közzétételnek valamely lapban leendő eszközlését. A védjegytörvény elvileg még azt a bizarr megoldást sem zárja ki, hogy a közhírrététel dobszó útján történjék. Természetszerű azonban, hogy a bírói gyakorlat a közhírrétételt a hírlapi közlés útján rendeli el. Általában egy lapban való közlést rendel el a bíróság és elismeri a sértett kijelölési jogát a közzétételi orgánumra. Kivételesen azonban több lapban — esetleg külföldi lapban — való közzétételt is elrendel a bíróság, ha a nagyközönség tájékoztatásának szempontjai ezt indokolják. A törvény útbaigazítást is nyújt erre vonatkozólag, mert a 27. §. elrendeli, hogy a „közzététel módja és határideje a sértett fél kivánatainak tekintetbe vételével az ítéletben megállapítandó“. A budapesti törvényszék 47795/903. sz. határozata (Szász 835.) megváltoztatja a járásbírósági ítéletnek azt a rendelkezését, amely négy lapban való közzétételt rendelt és csupán egy lapban való közzétételt rendelt el, mondván, hogy a törvény nem rendeli el a több lapban való közzétételt, a törvényt pedig különösen a vádlott terhére kiterjesztőleg magyarázni nem szabad.“ 21. Ki eszközli a közhírrététel foganatosítását ? Fentebb utaltunk arra, hogy a versenyjog terén kialakult gyakorlat a sértettet (felperest) jogosítja fel a közhírrétételre. A német védjegytörvény 19. §-a a legteljesebb határozottsággal ugyanígy szabályozza a kérdést, mondván „dem Verletzten . . . die Befugnisse zuzusprechen, die Verurteilung auf Kosten der Verurteilten öffentlich bekannt zu machen.“ Ha a közhírrététel mellékbüntetés volna, úgy ennek végrehajtása is a bíróság feladata volna, mintahogy a fentebb 19. pont alatt megbeszélt esetben a győri kir. járásbíróság „a közzététel foganatosítását és az ezzel felmerülendő költségek behajtását is saját intézkedési körébe vonta.“ Ez a rendelkezés logikus folyománya az egyébként helytelen kiindulópontnak. Abból azonban, hogy a közzététel voltaképpen a fél magánjogi oltalma, következik, hogy ennek szorgalmazása is az ő dolga. Ha a sértett úgy taléija
