Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
299 senytörvénybeli tényállás létesítése elmellőzhető az alkalmazott részéről, míg a védjeggyel jogtalanul ellátott árú raktáron léte belekergeti az alkalmazottat az árú kiszolgálásába. A védjegytörvény reformjánál úgy az alkalmazotti felelősség, mint a tulajdonosnak az alkalmazottért való felelőssőge gondoskodás tárgyát kell, hogy képezze. 31. Láttuk fentebb 20. pont alatt, hogy a továbbeladó, akinek nincs része a védjegynek az árún való elhelyezésében, hanem már azon alakban kapja az árút, bűnös a védjegybitorlásban, ha tudja, hogy az árú jogtalanul van ellátva védjeggyel. Felvetődik tehát a kérdés, hogy a részesség szempontjából hogyan viszonylik a tovébbeladó cselekménye az első kéznek — aki a védjegyet az árún jogtalanul elhelyezi — cselekményéhez. Ez az eset nem a részesség fejezetébe tartozik, mert amint ezt gyakorlatunk is felfogni iászik, úgy az első kéz, mint a továbbeladó cselekménye szétválik, nem egy bűncselekményt létesítenek közösen, hanem mindkettő különkülön elköveti a védjegybitorlás vétségét ; a részesség pedig csak akkor válik aktuálissá, ha egy bűncselekmény tényálladékának létesítésében többeknek jut szerep. Megfelel ellenben ennek a most vázolt részességi helyzetnek az az eset, amikor valaki rajzolónak vagy nyomdásznak, esetleg mindkettőnek megbízást ad a védjegy megrajzolására, illetve sokszorosítására. A legegyszerűbb eset, ha a megrendelés arról szól, hogy egy védjegy utánozlassék. Aki a védjegy utánzásáról tudva működik közre a védjegy előállító sában, sokszorosításéban, maga is részesévé válik a védjegy bitorlásnak. Ez a részesség, noha sem az iparművész, sem a nyomdász nem vesz részt a forgalomba hozatalban, nem segédi, hanem tettestársi részesség. Ha a védjegybitorlás tényálladéka csupán a védjegynek az árún való elhelyezésében állana, illetve evvel nyerne befejezést, akkor azoknak a cselekménye, akik a védjegy előállításában vesznek részt, de akiknek nem jut szerep a védjegynek az árún való elhelyezésében, csak segédi közreműködés volna. Minthogy azonban a törvény (1221 : évi XXII. 7. §.) védjegybitorlásnak minősíti a mást illető védjegynek az árún való elhelyezés célzatával történő elkészítését és így már a védjegy elkészítése is a fenti célzat mellett a védjegybitorlás tényálladékát létesíti, ennek folytán az iparművész, a nyomdász, ha a célzatról tudomással bír, a cselekménynek tettestársa.
