Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
286 volna el a védjeggyel, tudott-e arról, hogy az árú jogtalanul van ellátva a védjeggyel. A tudatosság megállapítása terén a gyakorlat a szükséges bizonyságot mutatja és az egyszerű tagadással nem tekinti a tudatosság kérdését elintézhetőnek, épenúgy, mint a védjegybitorlás azon válfajaival, amikor az árú forgalombahozója személyileg is ugyanaz, mint aki az árút a védjeggyel ellátta. A kereskedőtől, vállalkozótól elvárja, hogy szakmája viszonyait és a szakmabeli védjegyeket ismerje, sőt utánajárási kötelezettséggel terheli, hogy szerezzen meggyőződést magának afelől, hogy a védjegy nincs-e lajstromozva. A budapesti büntető járásbíróság B. X. 540/904. sz. ítélete (Szász 783. eset) a forgalombahozót, aki az árút nem a védjegybirtokos vállalattól szerezte be, védjegybitorlásért elítélte. Az indokolás utal a beszerzési ár alacsonyabb voltára is. A járásbíróság felmentő ítéletével szemben egy másik esetben a budapesti büntető törvényszék B. 10019/904. sz. ítélete egyedül arra alapítja a bűnösséget kimondó ítéletet, hogy a vádlott a beszerzési ár alacsonysága mellett az árút az 1 kor. 40 fillér beszerzési árral szemben öt koronáért árusította, szemben a francia pezsgő 10— 12 koronás áraival, amiből tehát arra a tudomásra következtetett a bíróság, hogy tisztában volt azzal, hogy az árú jogtalanul van ellátva védjegyei. Ez az ítélet is utal egyébként arra, hogy a szakmabeli kereskedőnek a szakmai viszonyokkal tisztában kell lennie. 22. A védjegybitorlásra megadott rendelkezést a szakasz (1921 : XXII. te. 7. §.) utolsó bekezdése kiterjeszti az Angyal Pál által cégnévbitorlásnak nevezett esetre. Az itt szabályozott deliktum tényállása, hogy valaki belföldi termelő iparos, vagy kereskedő nevével, cégével, címerével, vagy üzletének elnevezésével jogtalanul megjelölt árukat — ezt tudva — forgalomba hoz, illetve, hogy valaki a felsorolt jelzéseket ily célból tudva előállítja. Ezen deliktum tényállása a védjegybitorlási tényállással több vonatkozásban azonosságot mutat. Közös, hogy az árún való használatot teszi büntetendővé, közös a tudatosság megkívánása és a tudatosságnak az árúnak a tilalmazott „üzletjelzőkkel“ [Kuncz Ödön szerencsés kifejezése] (név, cég, címer, üzletelnevezés) való jogtalan ellátottságára való vonatkoztatása. Különbség elsősorban az, hogy a rendelkezés a belföldi termelő iparos vagy kereskedő nevével, cégével, címerével, vagy üzletének elnevezésével jogtalanul megjelölt árút hoz forgalomba, a jelzések előállítása a használat célzatával ugyancsak deliktum. Elköveti az is, aki nem maga.
