Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
285 tényállási alapon, hogy a tulajdonosok a gyár és üzlet vezetésére befolyást nem gyakorolnak és velük szemben nem nyert beigazolást, hogy a védjegy belajstromozásáról tudomással bírtak volna. Az alkalmazottak által elkövetett védjegybitorlás helyes büntetőjogi elbírálása az, ha a főnök felelőssége megállapítást nyer, amikor az alkalmazott csak végrehajtó közeg a tulajdonos kezében, vagy legalább is, amikor a főnök a részéről megkívánható gondosság mellett az alkalmazott ténykedését megakadályozhatta. Az a körülmény, hogy az alkalmazott tudott-e arról, hogy cselekménye a védjegytörvénybe ütközik, illetve, hogy tudott-e az idegen vállalat javára történt lajstromozásról, a főnök felelőssége szempontjából, ha annak előfeltételei a fentiek értelmében adva vannak, merőben közömbös. Arról, hogy a vállalat tulajdonosa vagyonjogi következésekért akkor is felelős, ha egyébként őt, védjegybitorlásért büntetőjogi felelősség nem terheli, a kártérítési fejezet kapcsán fogunk szólani. Itt csak arra utalunk, hogy a fentebb hivatkozott részvénytársasági ügyben (Szász 799. eset) a törvényszék az eljárási költségben a részvénytársaságot marasztalta, félretéve még azt a szempontot is, hogy a részvénytársaság, mint fizikai léttel nem bíró jogi személy, valójában a büntetőjogi jurisdictio körén kívül áll és a büntető pernek nem is alanya. 21. Felel-e védjegybitorlásért, aki a más által jogellenesen elhelyezett védjeggyel ellátott árút forgalomba hozza. A kérdés elméleti formulázása : Létesíti-e az, aki más által véd jeggyel jogtalanul ellátott árút forgalomba hozza, a védjegybitorlás tényállását ? A törvény és pedig úgy az 1890 : II. te. 23. §, mint a jelenleg hatályban lévő 1921 : XXII. te. 7. §-a szempontjából közömbös, hogy az árúnak védjeggyel való ellátása kinek a részéről történik, a tilalmazott cselekmény az árú árusítása és az árúnak a védjeggyel való jogtalan ellátása csak annyiban fontos, hogy az árusítása akkor esik büntetőjogi megtorlás alá, ha az árusítás az árúnak a védjeggyel való jogtalan ellátottságát tudva történik. Közönbös azonban, hogy ez a tudomás abból a saját tényből ered-e, hogy az árusító önmaga látta el az árút a védjeggyel, vagy pedig ez a tudomás egyéb forrásokból származik. Büntető bírói gyakorlatunk e tekintetben jogi kétségeket nem is mutat és csak az a ténymegállapítás a feladata, hogy aki anélkül, hogy az árút ő látta
