Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
278 érintve — helybenhagyta, noha más vonatkozásban az ítélet indokait mellőzte. Egy másik ítéletben a büntető járásbiróság (B. XI. 217/1916. Szász 810. eset) kijelenti, hogy a burkolat hasonlósága a védjegybitorlást nem állapítja meg, mert „a burkolat belajstromozás tárgyát nem képezte, de nem is képezheti.“ Az ítéletekben a kiállításnak, mint a megtévesztésnek egyik tényezőjéről sehol említés nincs. Nem a kiállítás hasonlósága a panasz, illetve az oltalom tárgya, hanem a védjegy hasonlósága ; viszont a védjegy hasonlóságának, összetéveszthetőségének elbírálásánál a kiállítás jelentős szerephez jut, amint ezt a K.M. 499/903. sz. határozata (Szász 708. eset) széles elvi alapokon és helyesen fejti ki. Ha a kiállítás hasonlósága által előidézett megtévesztés nem eshetik a védjegy büntetőjogi megtorlás alá, de még mindig fennmarad a kérdés, hogy ahol a megtévesztést a kiállítás hasonlósága nem „okozza“, hanem csak növeli, amikor a védjegy hasonlósága már önmagában a megtévesztés veszélyével jár, ott minő szerep jut a kiállítás hasonlóságának. A budapesti büntető járásbiróság 1906. B. IV. 430. sz. ítéletében (Szász 814. eset) kimondotta, hogy a „tudatosság kétségtelenül felismerhető .... az kitűnik abból, hogy palackjainak külső felszerelését is teljesen utánozták.“ Az ítélet — és ezt hangsúlyozni kell — nem a külső felszerelés hasonlósága miatt büntet, hanem a külső felszerelés hasonlósága csak mint a tudatosság bizonyítéka vétetett figyelembe. A kiállítás hasonlóságának bizonyítékul való felhasználása nem ellentmondás azon föntebb idézett határozatokkal szemben, amelyek a kiállítás védjegyjogi lajstromozhatlanságára utalással a bűncselekmény hiányát állapították meg. A kiállítás hasonlóságának jogi jelentőségét még nagyobb elvi élességgel a fentiekkel egyező szellemben bírálja el a kereskedelmi miniszteri gyakorlat, amely a törlési perekben kialakult (Szász 442, 447, 482. lapok), amire egyébként a törlést tárgyaló fejezetben (Id. ötödik fejezet III. szakasz 5. pont) bővebben kitértünk. A hivatkozott büntetőbírósági határozatok oly időben keletkeztek, amit az ítéletek egyébként is kiemelnek, amikor a kiállítás törvényi oltalomban nem részesült. Azóta a versenytörvény nemcsak magánjogi úton, de büntetőjogi megtorlással is védelmet juttat a kiállításnak. (1923 : V. tcikk 7, 9, 18. § ai.) A versenytörvény azonban önálló jogtárggyá teszi a kiállítást, amelynek védelme független attól, hogy védjeggyel kapcsola-
