Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
277 elenyészett, a védjegybitorlás megállapítása — ha egyéb feltételei fennforognak — azon alapon nem tagadható meg, hogy a vádlott az előző használat joga alapján járt el. Legfeljebb a gyakorlati alkalmazásban a tudatosság megállapításánál kell nagyobb körültekintéssel eljárni, mert az előző használat tovább folytatása esetén az eljárás lehet jóhiszemű is, illetve történhetik a lajstromozásról való tudomás nélkül. Aki tudott a lajstromozásról, az nem hivatkozhatik arra, hogy ő jóhiszeműen járt el. Ez a jóhiszeműség még ha valójában fennforog is, nem a tényállásra vonatkozik, a jóhiszeműség értelme ezúttal valójában az ignorantia iuris-ra hivatkozás. A fél annyiban érzi magát jóhiszeműnek, mert ő nem tudta, hogy a másik fél lajstromozása az ő továbbhasználati jogát megszüntette. Az ignorantia iuris azonban itt se ment. Más az előző használó helyzete a szabadalmi jogban. A szabadalmi törvény 12. §-a a további használat jogát a szabadalom egész idejére megadja. 15. A védjegybitorlás elbírálásánál nem kizárólag a védjegyek játszanak szerepet. Sőt a védjegytörlési perrel szemben, ahol a vita a lajstromozott alak körül folyik, a védjegybitorlási eljárásban elvileg nagyobb a jelentősége a védjegyen kívüli egyéb tényezőknek, ahol is a ténylegesen használt alakról van szó, amikor tehát a tényleges használat teljes körülfogásához a védjegyen kívüli egyéb tényezők is jelentőséghez jutnak. A helyes szemlélet szerint: a védjegytörvény önállóan az árú kiállításának hasonlóságát nem üldözi, de ha a kiállítás hasonlósága az utánzó védjegynek a védett védjeggyel való összetéveszthetőségét előmozdítja, akkor az ily módon történő védjegyhasználat védjegybitorlás. Nem a kiállítás hasonlósága, hanem a védjegyeknek a kiállítás hasonlósága által előmozdított összetéveszthetősége okából. A gyakorlatban eleinte nem volt meg ez az éles beállítás és voltak büntető bírói határozatok, amelyek azon a címen, hogy a védjegytörvény a kiállítást nem védi, a kiállítás hasonlóságának fontosságot nem tulajdonítottak. A budapesti büntető járásbíróság 1905. B. IX. 1609. sz. ítélete (Szász 809. eset) kijelenti, hogy a csomagolás hasonlóságai — amelyek szokásosságát is megállapítja az ítélet — »nem alkalmasak a védjegybitorlás megállapítására, mert hiszen a doboz alakja és nagysága, a csomagolási mód nincsen — és nem is lehet — mint védjegy balajstromozva és így panaszos cég ezt mint sérelmet nem is panaszolhatja.“ A büntető törvényszék az ítéletet — a fent idézett indokolást nem is
