Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek
212 szakmájában használatos védjegyeket mindenki ismerni tartozik. A csupán lajstromozott, de tényleg nem használt, vagy szűkkörben használt védjegyeknél inkább fordulhat elő, hogy valaki gondatlanságból sem szerzett tudomást arról, hogy a kérdéses védjegy más számára már lajstromoztatott. Reá mutattunk arra, hogy a csupán lajstromban élő védjegy mások általi használata sérti ugyan a lajstomozásból folyó jogot, de a védjegybirtokosnak a szokásos értelemben kárt nem okoz. Nem lehet szó ilyen esetben arról, hogy a védjegy presztisét a másik érdemtelenül élvezi, hogy idegen munka eredményét elorozza. Nem áll ez a defensiv védjegy megsértése esetére, mert habár itt oly védjegy jogosulatlan használata nyer is megállapítást, amelyet a védjegybirtokos nem használ, de az alapvédjegy tekintélyét a defensiv védjegybe ütköző jogtalan használat is elorozhatja, a védjegybirtokostól idegen vállalat javéra gyümölcsöztetheti. Elismerendő nézetünk szerint a licencia jogosult kárigénye és saját személyében való actorátusa. Teljes határozottsággal ugyanezen álláspontot vallja Reimer. (145. U 6. A kártérítési kötelezettség kiterjed elvileg úgy a tényleges kárra, mint az elmaradt haszonra. Minthogy a védjegy nem tételez fel szükségszerűen kereskedelmi vállalatot, az elmaradt nyereség azon védjegybirtokos javára is megtérítendő, aki nem kereskedelmi vállalat részére lajstromoztatta be védjegyét. A védjegy hivatása minden körülmények között az árú hírnevének emelésén keresztül a forgalom és nyereség emelése. Hozzájárul még ehhez az is, hogy a tényleges kár nehezen puhatolható ki és nehezen bizonyítható. A bíró, akinek a kártérítés iránti „mostoha bánásmódját“ Neumann Ármin is említi (93. 1.), éppen a védjeggyel vonatkozásban megnyugtatóbbnak fogja tartani az elmaradt nyereség megítélését, amely a biró becslésére van utalva, mint a tényleges kárét, ahol a bíró többkevesebb tényállási bizonyítottságot tart szükségesnek. Neumann Ármin azon nézetét azonban, hogy kártérítés címén megítélendő lesz a „tettes által jogtalanul szerzett előny, tekintet nélkül arra, hogy ezen előny talán nagyobb, mint a sértett fél kára“, (94. 1.) mai élő jogunkra nem lehet elfogadni* Kohlerra támaszkodva hirdeti Neumann, hogy a tettes nemcsak a fructus percipiendi, hanem mindenek előtt fpructus percepti megtérítésére köteles. A német felfogás általában szin* A gazdagodás kiadása iránti kötelezettségre a versenyjog szempontjából ld.: Meszlény: A tiszt, versenyről szóló törvény magyarázata. Leinhard 1. k. 138. 1.
