Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek
207 A Kúria P. II. 5587/1933. sz. határozatával az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta, jórészben indokai alapján. Dr. Schuster Rudolf az ítélet közlését kísérő megjegyzésében a határozatot örömmel üdvözölte. Megjegyzéseiből idézendőnek tartjuk az alábbi kijelentést : „Nagyon helytálló az az érvelése az elsőbíróságnak, hogy a forgalomban megkívánt jóhiszeműséggel ellenkeznék, ha az alperes védjegye oltalomban nem részesülne, (lásd fentebb a Kúria P. IV. 1148/931. határozatához fűzött bírálatunkat), hisz akkor mindig alkalom nyílnék oly védjegytulajdonosnak, aki védjegyét nem használja és éveken át vár, amíg a másik védjegy nagy nehezen forgalmi köröket hódít meg, hogy ily, értékessé vált védjegyet tönkretegyen azon a formalisztikus alapon, hogy az ő hasonló védjegye korábbi keletű és így a későbbi védjegytulajdonos költségeinek és fáradságainak gyümölcsét ő aratná le. Nem, ilyeneken a védjegytudományban már túl vagyunk.“ Dr. Schuster megjegyzéseiben helyesen a Verwirkung gondolatát emeli ki, mint az ítélet lényegét, de sajnáljuk, hogy az ítélet elsődleges álérvére, a hasonlóság fenn nem forgásának helytelen megállapítására nem tér ki. mert a bírói gyakorlat tisztulási folyamatát ezzel kétségtelenül elősegítette volna. A hasonlóság, illetve összetéveszthetőség vonatkozásaira alább még visszatérünk. A magyar irodalmi állásfoglalások közül Bányász dr. ugyancsak a Verwirkungstheorie mellett foglal állást. „Huzamosabb időn át való tűrés, a panaszlottnak ezen idő alatt kifejtett számbavehető gazdasági munkája a formai jogokat ellensúlyozza.“ (A tisztességtelen versenyről szóló törvény legújabb gyakorlata 4. lap.) A szövegezés nem elég éles. Dr. Fazekas Oszkár a Verwirkungstheorie ellen foglalt állást és egy Berlinben tartandó konferenciára ily irányú előterjesztést is tett. A témával kapcsolatos cikkek közül megemlítjük Oppenheim (M. u. W. 1930. évi nov. szám), Reimer (M. u. W. 1932. júniusi szám) és Lobe (M. u. W. 1932. októberi szám) cikkeit. A bírói gyakorlat állásfoglalásainak határozottsága dacára a jogi konstrukció még nem teljesen tisztázott, amint azt a magyar gyakorlatban a kártérítési igényt elutasító, de az abbanhagyási igényt fenntartó fentebb megbeszélt kúriai döntés élesen visszavetíti. A magunk részéről az elkésett jogérvényesítésben az exceptio doli generalis általánosságban még el nem fogadott elvének, amelyet legújabban Hedeman (Die Flucht in die Generalklausel) élesen támadott, eseti megnyilvánulását látjuk. A jóhiszeműségre való utalás úgy a hivatkozott magyar
