Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek
208 bírói döntéseknek, mint a Reichsgericht döntéseinek kiemelkedő akkordja. Dr. Löw Tibor helyesen emeli ki, hogy a megjelölés rendszeres használatának hosszabb ideig tűrése kizárja a versenytárs elleni fellépést. (Jogtudományi Közlöny 1934. évi 25. szám.) Ugyancsak Löw Tibor mulat rá egy másik cikkében arra, hogy az elkésett jogérvényesítés jogszüntefő hatású. Mint a jog szerkezeti ellentmondását érdemes kiemelni, hogy amíg a hosszabb elévülési idő csak a perbeli érvényesíthetőséget szünteti meg, de a jog létét nem érinti, addig az elévülés idejét el nem érő, de mégis késedelmes jogérvényesítés magát a jogot szünteti meg, Fentebb érintettük a hasonlóság és összetéveszthetőség vonatkozását. A szabadalmi bíróság hivatkozott döntésében a két védjegy hasonlóságát negálta. Bár ezt azzal korlátolta, hogy „a jelen esetben“ nem találja a hasonlóságot fennforgónak. Logikailag a Verwirkung gondolatkörére csak akkor van szükség, ha a két védjegy legalább is hasonló. Ellenkező esetben a hasonlóság hiányára volna építhető az elutasítás és a Verwirkung egész gondolatköre aktualitás nélkül maradna. A használat tűrésének konzekvenciájára csak akkor kerülhet sor ha a szembenálló két védjegy hasonló. Igaz, hogy a Verwirkungslheorie alkalmazásának az lesz a következménye, hogy két védjegy fog egymás mellett futni, amelyek hasonlóak, de helyesen állapítja meg a Patentamt a B. 94/1932. számú döntésében (Mu. W. 1933. március) „Langjähriger Gebrauch zweier Zeichen nebeneinander spricht gegen Verwechlungsgefahr.“ Az érdekelt felek ezt a helyzetet tűrni kénytelenek, a korábbi jogosult, amiért kellő időben nem lépett fel, a későbbi jogosult, amiért lajstromozott védjegyet, vagy ahhoz hasonlót alkalmazott. Mindenesetre kiemelendő, hogy a „Verwirkung“ csupán azon személyre korlátozódik, akinek használatát a védjegyjogosult tűrte, de nem érinti a gyökérjogot, amely elejét mindenki mással szemben megtartja. A részletkérdések közül meg kell említeni a münsteri Oberlandesgericht döntését • „Es genügt um den Einwand der Verwirkung zu beseitigen, dass der Berechtigte gegen einen Stören Schritte unternimmt. Die Verfolgung sämmtlicher Störer seines Rechtes kann ihm nicht zugemutet werden. (Mu. W. 1931. áprilisi szám) A kérdést ezzel a lapidarilással elintézhetőnek nem tartjuk. Amint láttuk, az igény megszűnésének egyik alapvető indoka, hogy az ellenfél használatának hosszabb ideig való tűrése az ellenfél számára olyan pozíciót alapított meg,
