Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek
163 tásának módja és helye stb.“ További részében nagyjában helyesen utal a határozat arra, hogy a döntő szempont az, hogy a forgalomban az árúnemekre nézve felcserélés, vagy megtévesztés könnyen előfordulhat-e. A megtévesztés lehetőségének előtérbe helyezése kétségtelenül helyes, de a miniszteri határozat azon kijelentése, amely az árúnemre vonatkoztatja a megtévesztést, egyenesen káros eredményekre vezetne. Likőrre lajstromozott védjegy borra nem használható fel, — útjában áll, hogy likőr és bor hasonneműeknek tekintetnek, — jóllehet, a bor és likőrnek, mint árúnemnek összetévesztése szinte kizárt dolog. Abban a kérdésben, forog-e fenn megtévesztési lehetőség, az vizsgálandó, vájjon a szóba jövő két árú oly természetű-e, hogy ugyanazon védjegy használata azt a hitet keltheti, hogy a másik árú is ugyanazon vállalattól kerül ki, mint a védjegyet a lajstromozás alapján jogosan viselő árú. „Nicht darauf allein kommt es an, ob die Abnehmerkreise verschieden sind, sondern vielmehr darauf, ob die Vermuthung naheliegt, dass beide Warenarten aus demselben Geschäftsbetriebe stammen. Die Verwechslung der liefernden Geschäftsbetriebe ist zu verhindern.“ (Pinzger—Heinemann 102. lap.) Ugyanezen állásponton van Seligsohn: „Stehen die Waren vermöge ihrer wirtschaftlichen Bedeutung und ihrer Verwendung einander nahe, so dass in der Verwendung des gleichen Zeichens ein Hinweis auf die gleiche Herkunftsstelle gefunden werden kann, und somit die Möglichkeit einer Täuschung im Verkehre gegeben ist, so ist Gleichartigkeit anzunehmen. ...Auf die Verwechselbarkeit der Ware selbst kommt es nicht an“. (TOI. lap). Ennek az álláspontnak a gondolatmenete megint a versenytörvény gondolatkörére nyúlik vissza. Nem szabad idegen munka eredményét más vállalatnak a maga javára hasznosítani, amely tételt Lobe híres könyvében a versenyjog egyik alapvető tételeként formulázza. A fenthivatkozott miniszteri határozatnak az árú összetéveszthetőségére való utalása nem is fogható fel akként, mintha az árúnem azonosság elbírálását a magyar gyakorlat tényleg és tudatosan az árúnemek összetéveszthetőségére korlátolná, inkább a kifejezés pongyolaságát. mint a helytelen álláspontra helyezkedést kell tehát a miniszteri határozatba látni, illetve kifogásolni. Mint közeleső gondolatra kell itt utalnunk arra, hogy n vállalatok összetéveszthetőségének az előtérbe helyezése a koncern vállalat hitének felkeltését is tilalmassá teszi; ha tehát a fogyasztó előtt világos is, hogy két külön vállalatról
