Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek
164 van szó, de a fogyasztók szemében mégis a két vállalat gazdasági összefüggésének, egy concernhez tartozandóságának.. anya- és leányvállalat viszonyának hamis képe kellődhetik ; a védelem szüksége ugyancsak adva van és az idegen munka eredményének jogtalan hasznosításával szemben a vállalat jogi különállásának ismertsége esetén is tehát adva lehet az oltalom szüksége. Azzal az ellenvetéssel szemben, hogy a védjegytörvénytől idegen a tisztességtelen verseny szempontja, vagy legalább is a versenytörvényből folyó szemlélet csak korlátolt határok között érvényesülhet, a magyar gyakorlat egészséges felfogására utalunk, mely ismételten igen erőteljesen hangsúlyozza a versenykövetelmények figyelemmel való tartását és ennek védjegyjogi következéseit is levonja. Ami specialiter a most tárgyalt kérdést, az idegen munka eredményének más vállalat általi kihasználását illeti, hivatkozunk a K.M. 72/1906. sz. határozatára (Szász 730. eset). Az adott esetben a miniszter a panaszolt védjegy ábrái hasonlóságát nem találta ugyan megállapíthatónak, de a perköltségeket a kereset elutasítása dacára megszüntette, mert „alperes a felperes által gyümölcsöztetett hírnevet ... a jóhiszeműség rovására akarja a maga számára értékesíteni, miért is mivel eljárása által a per indításának, nem is egyenesen, de közvetve okozója lévén, részére perköltség nem volt megállapítható.“ Az a körülmény, hogy az idegen munka-eredmény kihasználásának tilosságát a döntés a költségek kihasználásának kérdésében, de nem a per főkérdésében ruházza fel konzekvenciákkal, nem az elv letompított érvényesülését kell látnunk. Bizonyos fokú önellentmondás van mindenesetre abban, hogy a minisztérium nem lát az ábrákban összetévesztési lehetőséget, mégis úgy látja, hogy az alperes a felperes hírnevét akarta a maga számára a jóhiszeműség rovására értékesíteni. Ha az ábrák között nincsen hasonlóság, mint lehet a másik hírnevének rosszhiszemű érvényesítéséről beszélni? E belső ellentmondást nem oszlatja el az sem, hogy az indokolás nem a másik fél hírnevének értékesítésének tényéről, hanem ezen értékesítés szándékáról beszél. Teljesen alkalmatlan eszközök használata mellett a rossz: iszemű szándék is ártatlan belső hit, amire a jog nem reagál. E helyütt csak a határozat elvi lényegét, a mások hírnevének jogosulatlan kiaknázására vonatkozó tiltó szabályt akartuk kiemelni, mint a magyar védjegyjogban érvényesülő felfogást. Éhez még hozzáfűzzük egy másik miniszteri határozatnak a
