Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Második fejezet. A védjegyjog megszerzése
120 levonassanak. A rendelet szerint a szerződésben, ill. az árverési feltételekben szabályozandó „a fennálló jogszabályoknak megfelelőleg“, hogy a védjegy mely vagyontárgy megszerzőjére szálljon át. A fennálló jogszabályokra való utalás nyilván azt jelenti, hogy a védjegy a vállalat megszerzőjére lesz az árverési feltételekben átszállónak jelzendő. Ezzel a rendeleti intézkedéssel tehát a védjegynek kényszerértékesítési úton történő átszállása tételes jogi elismerést nyert. Ami az idevonatkozó irodalmi nézeteket illeti Abel, noha maga is kiemeli, hogy a védjegyjog önmagában nem tárgya a végrehajtásnak, mégis azon az állásponton van, hogy „eine Übertragung des Markenrechtes im Wege der Zwangsvollstreckung ist denkbar“ (142 1.) A vállalat végrehajtási kényszerkezelését vagy kényszerbérletét ugyanis nem tartja a vállalat végrehajtás alá vonása kizárólagos formáinak ; mint subsidiarius értékesítési módot lehetőnek tartja a vállalat egészbeni kényszerértékesítését is, bár ő utal arra, hogy a vállalatra foganatosítandó végrehajtás kérdése „sehr bestritten“. Seligsohn röviden utal a kérdésre, a fentiekkel egyező irányban : „Eine Pfändung eines Geschäftsbetriebes kennt unser Gesetz nicht, Praktisch ist also die Pfändung eines Zeichens nicht gut denkbar“ (121 1.) Pinzger—Heinemann könyve, miután a vállalatra, mint egészre vonatkozó végrehajtást és így a védjegyjogra való bírói zálogjogot kizárja, mégis a vállalatra nem vezethető végrehajtást egyenlőnek tekinti az összes tárgyak és jogokra „die den Betrieb ausmachen“ (127 1.) vezetett foglalással és ezen az alapon nem látja indokoltnak, hogy a védjegy miért vétessék ki. Azt az alaptételt azonban, hogy „das Waarenzeichen nur mit dem Geschäftsbetriebe übertragen werden kann“ ők is előrebocsáfják. 17. Ami az átírás alakiságait illeti, azzal fentebb a 4. pont alatt foglalkoztunk. Az ott mondottak kiegészítendők a részleges átruházással kapcsolatosan. A vállalat részleges átruházásának tárgvalasa közben láttuk, hogy adódnak olyan helyzetek, amikor az átruházás önmagában nem teremt tisztázott helyzetet a védjegy jövőbeli sorsát illetően. Részátruházás esetén tehát már ma is megkívánandó az az ellenőrzés, annak a kutatása, hogy a felek mint egyeztek meg az átszállás kérdésére. Ez a kutatási jog alapítható arra a fentebb vallott elméleti állásfoglalásunkra is, hogy a védjegyjog átszállása az átruházás esetén sem a törvény akaratából, hanem a feleknek a törvény által praesumált aka-
