Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Második fejezet. A védjegyjog megszerzése
Ill bérlőnek joga van használni a védjegyet, de a védjegyjog őt nem illeti. Az a helyzet alakul ki tehát, ami a licentia esetén, legfeljebb az idegen általi használat erkölcsi megengedettsége ellen lehet kevesebb aggályt támasztani, minthogy a személyváltozás ellenében az üzemazonoság itt megmarad. Ez a helyzet azonban nem kielégítő. A bérlőnek nem elég, ha neki használati jog biztosíttatik, ami nem több, mint exemtio a védjegy használatára fennálló, mindenkit terhelő tartózkodási kötelezettség alól. A bérlő jogi és gazdasági pozíciójára nem elegendő, hogy a védjegy birtokosa az általa történő védjegy használatát nem kifogásolhatja. Ezzel ő csak védettségi pozíciót, ellene js irányítható támadásoktól mentesülését éri el — holott ő, aki jelenleg azon vállalat üzemének a vivője — a németek szeretik a Träger des Unternehmens-szerű kifejezéseket — és azon vállalat árúinak előállítója, amely vállalat árúi javára a védjegy lajstromoztatott, a támadó joggal való felruházottságot, azt a lehetőséget is igényli, hogy mások jogtalan védjegyhasználata ellen fellépjen. A bérlőnek, haszonélvezőnek üzemvitele idején, ha ők, mint üzemvivők csupán e védettségi pozíciót, a védjegy használatának személyükre szóló megengedettségét élvezik, de a támadó jog nélkül, akkor a jogsértő védjegy használat a támadó jog gyakorlására jogosult személy hijján ugyanígy mentességet élvezne, mint a kötelező átírás esetén, ha az átírás nem kérelmeztetett, — sőt ezen esetben még annyiban súlyosabb a helyzet, hogy az átírás kérelmezésével a „szabad kéz“ visszanyerhető, míg a bérleti üzemvitel esetén mód sem adatnék a feleknek, hogy a törvény által sem intentionált azon a helyzeten, hogy az objectiv jogellenes használat ellen nincs jogosult, aki eljárhasson, segítsenek. Ebből a zsákuccából a menekvést csak az a dogmatikai mesterkedés nyújtja, amit Pisko fejtett ki, mondván, hogy a törvény nyilván nem a vállalat tulajdonához, hanem annak üzeméhez akarta kapcsolni a védjegyet, és így az üzemvivő személyében beállott változás olyan utódlást létesít, amely a védjegy átszállását eredményezi és igy az átírás kötelezettsége is terheli az új üzemvivőt, de egyben az átírás joga is megilleti őt; ezzel abba a helyzetbe jut, hogy minden akadály nélkül rendelkezésére állanak a jogtalan használat megtorlására a törvény által rendelkezésre bocsátott eszközök Ádler cáfolja Pisko nézetét (58. 1. jegyzet); mi azonban úgy érezzük, hog> erre az argumentációra, még ha az beteg volna is, szükség van, hogy a beteg jogállapot kapjon általa gyógyulást. Az
