Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Második fejezet. A védjegyjog megszerzése
106 tó ereje is szünetel. A jogsértő cselekmények meg nem engedettsége, tiltottsága a függőségi idő alatt is fennáll, a védjegy ez idő alatt sem „vogelfrei“* csupán a bírói jogérvényesítésnek van időleges akadálya az átírás nem kérelmezése folytán. Seligsohn lehetségesnek tartja, hogy az előd, aki formai jogosultságát megtartja, az utóddal való megállapodásnak tartalma szerint anyagilag sérelmet szenved („materiell verletzt“) és így eljárhat. Az előd által tett joglépések az átírás kérelmezése után az utód javára visszamenőleg érvényessé válnak. Seligsohn álláspontja azonban — magánjogi kárigény területén — már nehézségeket okoz. ‘Ami ugyanis az elődről az utódra átszáll, az a védjegyjog gyökérjoga. A gyökérjog megsértéséből keletkező konkrét igény nem átruházott igény, hanem a jogutódlással megszerzett gyökérjogból folyó eredeti jogszerzés. Az előd a kárigényt azért sem érvényesítheti, mert hiszen ő — vállalati érdekeltségének megszűnése folytán — kárt sem szenved. Akinek a védjegybitorlás kárt okoz, az az üzletutód. A kár terjedelménél megint csak az utód helyzete az irányadó. Az utódra keletkezett kárt az előd aligha fogja tehát még ideiglenesen is a maga nevében érvényesíteni tudni. Az előd jogérvényesítését kizártnak kell tekinteni. Felmerülhet a kérdés, hogy a 43. sz. jogegységi határozat értelmében a vállalatelőd, aki lajstromszerűen még védjegybirtokos, a vállalatutód javára perrel felléphet-e. Ha szem előtt tartjuk, hogy a törvény a jogérvényesítés időleges szüneteltetését azért mondja ki, hogy ezzel reászorítsa a vállalat megszerzőjét az átírásra, ugyanezen intentioval helyezkedünk szembe, ha az előd személyén keresztül érvényesíthető volna az a jog, amelyet annak igazi dominusa — legalább is az átírás eszközöltetéséig — nem érvényesíthet. (Ld. köv. pont.) 7. A törvény jogpolitikai szempontjai ugyancsak erre az álláspontra juttatnak. Az utódnak az átírási kötelezettséggel való terhelése nyilvánvalóan a törvényhozó abbeli célját szolgálja, hogy a lajstrombeli és életbeli állapot, a jogi és a tényleges, a formai és a valósági helyzet egymást fedjék. A törvénynek az a rendelkezése, hogy az utód jogait az átírás kérelmezéséig nem érvényesítheti, nem azon alapszik, hogy a törvény ezzel a hátránnyal sújtani akarja az utódokat ; a jog * Seligsohn: „Infolge dessen erlangen Dritte durch die Nichteintragung des Bereichtigten nicht die Befugmss, Waren mit dem Zeichen zu versehen, oder din bezeichneten Waren in Verl ehr zu setzen ; sie würden sich dadurch strafbar und erilschädigungsplichlig machen.“ (192. 1.)