Zsuppán István: A magyar autó (Budapest, 1994)
Az autó hazai úttörői - autóépítőink
reltek egy Csonka által készített kis motort. A rá következő évben (1894) Bánki új kéthengeres, fekvő elrendezésű, közvetlen meghajtású motort és hozzá kerékpárjellegű vázat szerkesztett. Sajnos ez a jármű sem bizonyult tökéletesnek. Sebességváltója nem volt, így a dugattyúrudak közvetlenül a forgattyúsra kialakított hátsó tengelyt hajtották. Másik hiányossága az volt. hogy a lendkerék hiánya miatt gyakran - főleg indításkor - leállt. Amikor a Magyar Posta 1900- ban nyilvános versenypályázatot írt ki 22 db motoros levélgyűjtő szállítására. azt a Ganz-gyár is megpályázta. Ez tette lehetővé, hogy még az évben szolgálatba állt (a többi külföldről beszerzettel együtt) az a 2 db Bánki és Csonka tervezte háromkerekű, amelynek egyhengeres, 2 1/4 lóerős erőforrását Csonka készítette az egyetem gépműhelyében. A jármű felépítése és a hátul elhelyezett motorral egybeszerelt fogaskerékmű nagyon hasonlított az akkortájt Európa-szerte iránymutatónak számító De Dion-Bouton motoros háromkerekűeknél használt megoldáshoz. A villamos megszakító gyújtással ellátott járművet taposószerkezettel lehetett beindítani. A Posta első kísérleti járművei között négykerekűek is találhatók. Ezeket - a Peugeot és Cudell gyártmányúakat - Velodrom Garage szállította. A kocsikat, használhatóságuk felmérése érdekében. a Posta - minden szóba jöhető igénybevételre gondolva - többirányú próbának vetette alá. Ezekbe a vizsgálatokba az akkor már szaktekintélynek számító Csonka Jánost is bevonták. Csonka néhány 10 lóerős, kéthengeres, vízhűtéses motort készített, amelyek egyikét 1902-ben beszerelte egy provizórikus alvázba. A kísérletek után (aminek eredményét sajnos nem ismerjük) Csonka az alvázat megsemmisítette, a motorokat pedig értékesítette. Közülük néhányat Köhler tűzoltószergyáros, egyet pedig Lóczy Lajos geológus vásárolt meg. Köhlernek motoros szivattyú készítéséhez kellettek. Lóczy pedig csónakba szerelve, balatoni kutatásainál hasznosította. Ez idő tájt Csonka és Bánki útjai különváltak. Bánki a Posta számára szintén tervezett egy levélgyűjtő kisautót, merőben újszerű megoldások alkalmazásával. Csonka által készített léghűtéses motorját elöl, keresztben helyezte el. A hajtást fogaskerekek vitték át az első tengelyre, illetve a kormányzott első kerekekre. A Ganzban összeállított járművel 1901 tavaszán folytattak futáspróbákat. Úgy tűnik, ezek a még teljesen újszerű, így kiforratlan elsőkerék-meghajtás tökéletlensége miatt, nem voltak kielégítőek. Csonka még további három autómotort szállított Bánkinak, de valószínűleg az eredménytelen próbák miatt ekkor még nem építették járműbe! A néhány éves, eredményekkel biztató kísérletek után a Posta újabb - 8 db - kísérleti jármű beszerzésére szánta el magát. Az 1904. évi versenytárgyalásra nyolc pályázó nyújtotta be ajánlatát. Köztük két hazai gyár, a Rock István Gépgyár és a Magyar Waggon- és Gépgyár, továbbá két hazai mechanikus, Szám Géza és Hóra Nándor. A gyárak Csonka tervei alapján láttak munkához, a mechanikusok saját konstrukcióikkal pályáztak. (Szám és Hóra munkásságára részletesebben a későbbiekben még visszatérünk.) Csonka első, proto-jellegű csomagszállítója (aminek motorját Csonka, alvázát a Rock-gyár, kocsiszekrényét pedig a Glattfelderkocsigyár készítette) 1905-ben indult próbaútjára. A sikeres próbák után kezdték meg a két gyárban a megrendelt négy-négy kocsi gyártását. Az első versenykiírást továbbiak követték. 1906-ban 16 db, 1908- ban 38 db, 1910-ben 31 db, 1911- ben 6 db csomagszállító autót rendelt a Posta. Ezek hajtóberendezéseit (a motort és a váltóművet) részben Csonka készítette a műegyetemen, részben a gyártók állították elő, a Csonka által adott tervek és mintapéldányok alapján. A postai levél- és csomagszállítókon kívül. Csonka János több személygépkocsit készített, részben saját használatra, nagyobb részt a Postának, de magánrendelésekre is. 1906-ban Zichy Béla Rezső és Zsolnay porcelángyáros részére, 1908-ban egy kisebb és egy nagyobb típust a Postának, 1909- ben egy kiskocsit a Postának, kettőt a Budapesti Közúti Vaspálya Társaságnak, 1910-ben további kisautót, 1912-ben egy újabb kisautó-típusból 12 db-ot a Postának, egyet Benárd Ágostonnak, egyet pedig a MÁG-gépgyámak adott el. Ezek alvázait a Röck-gyár, motorjait Csonka, kocsiszekrényeit pedig a Glattfelder és Zupka cégek, illetve a Posta készítette. Csonka kiskocsijának rajzait egy kanadai nagyiparos is megvásárolta, de a jármű gyártására sajnos nem került sor. A sikerek láttán a Posta levélgyűjtési célokra 50 db kiskocsi gyártására adott megbízást a MÁG-nak. (A rendeléssel a MÁG-ot bízták meg, mert 1912- ben Csonkának, a gépgyárak nyomására, az egyetemen fel kellett hagynia az ipari tevékenységgel. Egy újonnan megkötött szerződéssel ugyanis az egyetem visszavonta Csonkától a műhely használati jogát.) Szóba került egy új autógyár létesítésének gondolata is, de erre, vállalkozói tőke hiányában, nem került sor. Ezek a sajnálatos körülmények vezettek oda, hogy a Csonka-autók készítése 1912-ben befejeződött. Csonka az említett gépkocsikon túl, készített még stabil- és aggregátormotorokat, kompresszorokat, villamos aggregátorokat, csillevontató mozdonyokat és tűzoltószivattyúk hajtására szolgáló motorokat. Csonka 1924-ben, 73 éves korában nyugalomba vonult, de alkotó munkásságát továbbfolytatva, 1925-ben megnyitotta saját gépműhelyét. Itt előbb motorokat javítottak, motoralkatrészeket készítettek, később pedig rátértek saját motorjaik előállítására. A Csonka műhelyében készített kéthengeres boxermotorok csónak, áramfejlesztő aggregátok, vasúti hajtányok, tűzoltószivattyúk, kompresszorok hajtására szolgáltak. 1939-re lehetővé vált egy gyár alapítása. Építésének megkezdését, az új Csonka Gépgyár beindítását azonban az alapító már nem élte meg. 20
