Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
II. fejezet. Találmányok, szabadalmak
dottak alapján nyilvánvaló, hogy fajtaszabadalom esetén a szabadalmi leírás súlya, jelentősége egészen más, mint az ipari szabadalmak esetében. Ebben az esetben is érvényes a Szt. 70. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a növényfajtákra a Szt. I—XI. fejezet rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni. A megsemmisítés ex tune hatályú, tehát visszahat az oltalom keletkezésére; megsemmisítés esetén úgy kell tekinteni, mintha az oltalmat meg sem adták volna. A Vr. 35. §-a fajtaszabadalom esetén ez alól kivételt képez. E rendelkezés értelmében a megsemmisítési ok bekövetkezésére visszaható hatállyal akkor is meg kell semmisíteni a fajtaszabadalmat, ha a növényfajta egyneműségét vagy viszonylagos állandóságát elvesztette. E rendelkezés azt jelenti, hogyha az egyneműség és viszonylagos állandóság elvesztésére az oltalom engedélyezése után kerülhet csak sor, akkor a megsemmisítés nem hat vissza a oltalom engedélyezésére és így az oltalom az egyneműség és viszonylagos állandóság elvesztéséig fennáll. Az egyneműség és viszonylagos állandóság alapján történő megsemmisítés hatályában gyakorlatilag a megvonással azonos, miután e két esetben a megsemmisítés csak a megsemmisítési ok bekövetkeztére és nem az oltalom engedélyezésére visszaható hatállyal érvényesül. A szabadalomengedélyezési eljárás Az ipari és a fajtaszabadalom közötti leglényegesebb különbség az, hogy az ipari szabadalmi oltalom alatt álló találmány tárgya holt anyag, míg a fajta élő szervezet. Ez természetesen kissé durva szembeállítás, hiszen a mikroorganizmus törzsek felhasználásával létrejött találmányokat aligha lehet csak holt anyagnak nevezni. A szembeállítás azonban mégis érzékelteti a kettő közötti különbséget. A szabadalomengedélyezési eljárás során is érezhető ez a különbség. Nagy vonalakban az eljárás teljesen azonos, a fennálló különbség annak a következménye, hogy a fajtaszabadalom esetén élő szervezet alkotja a találmány tárgyát. A következőkben csak azokra a leglényegesebb különbségekre térünk ki, melyekben a fajtaszabadalom engedélyezésére irányuló eljárás eltér az ipari szabadalom engedélyezésére irányuló eljárástól. Az előzőekben rámutattunk arra, hogy ipari találmány esetében a szabadalmi oltalom engedélyezése nem függ a találmány megvalósításától. Elegendő, ha a leírásban és igénypontokban megtestesült találmány megfelel a jogszabályi követelményeknek. Fajtaoltalom esetén erre nincs lehetőség. A leírás az oltalom engedélyezése szempontjából csak akkor értékelhető, ha az „megvalósított találmányra”, létező növényfajtára vonatkozik. Annak megállapítása pedig, hogy a létező növényfajta szabadalmazható-e, csak úgy lehetséges, ha azt termesztik. Egyedül csak a termesztés alapján lehet bizonyítani a bejelentésben közölt megkülönböztető alaktani, élettani vagy egyéb tulajdonságokat, valamint a fajta egyneműségét és viszonylagos állandó-92
