Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
II. fejezet. Találmányok, szabadalmak
a nemesítőtői jutott hozzá a használó, ez nem előhasználat és ennek különböző következményei lehetnek. Az egyik következmény az, hogy a használat újdonságrontó lehet, a másik következmény a szabadalombitorlás (Szt. 27. §) vagy találmánybitorlás (BTK 329. §), amennyiben a használó jogellenesen jutott a fajtához. A szabadalmi oltalom megszűnése A fajtaszabadalom megszűnésére ugyanazokban az esetekben kerül sor, mint az ipari szabadalom esetében (Szt. 30. §). Lényeges eltérés mutatkozik viszont a megszűnésen belül a megsemmisítésnél. A Szt. 32. § (1) bekezdés értelmében „a szabadalmat — keletkezésére visszaható hatállyal — meg kell semmisíteni, ha a) a szabadalom tárgy a nem felelt meg a 6. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételeknek, a ...” Ez a rendelkezés arra utal, hogy a szabadalom megsemmisíthető, ha az nem felelt meg az újdonság, haladó jelleg, műszaki jelleg, gyakorlati alkalmazhatóság követelményeinek, valamint abban az esetben, ha a szabadalmazott találmány tárgya ki van zárva az oltalomból. Ezek a rendelkezések nyilvánvalóan az ipari szabadalmakra vonatkoznak, tekintettel arra, hogy a fajtaszabadalom engedélyezésének feltételei a Szt. 6. § (2) bekezdés alapján az újdonság, egyneműség és viszonylagos állandóság. A Szt. 32.§ (1) b) pontja értelmében a szabadalom akkor is megsemmisíthető, ha a leírás nem felelt meg a törvényes feltételeknek. A törvényes feltételek kapcsán a rendelkezés kifejezetten a Szt. 41. §-ára utal, melynek (1) bekezdése értelmében „a leírásnak lehetővé kell tennie, hogy szakember a találmány tárgyát a leírás és a rajzban foglaltak alapján megvalósíthassa.” A szabadalmi leírás és az ahhoz kapcsolódó rajzok célja, hogy a találmányt meg lehessen valósítani. A szabadalmi oltalomért cserébe a feltalálónak a társadalom rendelkezésére kell bocsátania a találmányt képező műszaki megoldást. A szabadalmi oltalom engedélyezésétől az oltalom megszűnéséig a rendelkezésre bocsátás a műszaki ismereteket gyarapítja, a termelésben való közvetlen részvétel azonban csak a szabadalmasnak a joga. A társadalom a találmánnyal, mint „közkinccsel” csak az oltalom megszűnte után rendelkezik. Nem vitás, hogy az ipari szabadalmaknál a leírásnak és a rajzoknak igen nagy a jelentősége. A fajta esetében az üzemszerű megvalósításon az üzemszerű termesztést kell érteni. Ehhez viszont nem a fajta leírására, hanem a szaporítóanyagra van szükség. A fajtaszabadalom tárgya ugyan maga az oltalom alatt álló fajta, azonban a fajta legtökéletesebb leírása sem teszi lehetővé az üzemszerű termesztést. Ha most abból indulnánk ki, hogy a leírásban pontosan meg kell adni a nemesítési eljárást is annak minden részletével, ez sem változtatna semmit a helyzeten. A nemesítési eljárás megismétlése ugyanis úgy annyi időt venne igénybe, mint a nemesítés és az eredménye nem is lenne biztos. Erre természetesen nincs is szükség, hiszen ahhoz, hogy a fajtát valaki termessze, csak az szükséges, hogy a szaporítóanyagot megvegye. Az elmon-91
