Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
II. fejezet. Találmányok, szabadalmak
sok szabadalmi rendszer, a magyar is, abból indul ki, hogy feltalálónak azt tekinti, aki a korábbi elsőbbséggel benyújtott bejelentésben a találmány feltalálójaként van feltüntetve. Az OTH nem vizsgálhatja meg minden bejelentésnél azt, hogy az abban feltüntetett feltaláló tényleg a bejelentett találmány feltalálója-e. Ezért jogszabályi vélelem alapján abból kell kiindulni, hogy az a személy a feltaláló, akit a bejelentésben ilyenként feltüntettek. A törvényes vélelem ellenkezője azonban bizonyítható, de csak bíróság előtt. Csak jogerős bírói ítélet vezethet a törvényes vélelem megváltoztatásához. A bejelentéshez fűződő vélelemnek komoly következményei vannak. Ez nemcsak abban köti az OTH-t, hogy kit kell feltalálónak tekinteni, hanem abban is, hogy ha pl. a bejelentésben több feltaláló szerepel, a szerzőtársak között fennálló szerzőségi hányadot is a bejelentésben megjelölt részarány szerint kell elismerni. Abban az esetben, ha a bejelentő nem tüntette fel a feltalálótársak szerzőségi arányát, jogszabály értelmében a szerződés és a szabadalmi igény részarányát egyenlőnek kell tekinteni. (Két feltaláló esetében tehát 50—50%.) A szerzőségi arány kérdését a bejelentés előtt kell tisztázni, mert a bejelentés után az OTH azon még akkor is csak jogerős bírói ítélet alapján módosíthat, ha történetesen az összes feltalálótárs megegyezett a szerzőségi arány módosításában. Társszerző csak az lehet, aki a találmányi gondolat kialakításában, a találmányt képező megoldás kidolgozásában részt vett. A találmánnyal kapcsolatos egyéb tevékenység nem alapozza meg a társszerzőséget. Erre vonatkozik az Országos Találmányi Hivatal állásfoglalása a találmány szerzőségéről (társszerzőségéről): „A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény 7. § (1) bekezdése értelmében feltalálónak az tekinthető, aki a találmányt megalkotta. Feltalálóként több személy akkor ismerhető el, ha a találmány létrehozatala során valamenynyien alkotó jellegű tevékenységet fejtettek ki. A törvény világos rendelkezése ellenére a gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy a találmány szerzőségét (társszerzőségét) megalapozó tevékenység megítélése nem egységes. Ezzel kapcsolatban szükségesnek látszik aláhúzni, hogy feltalálói tevékenységnek csak a műszaki szellemi alkotás létrehozásában való alkotó részvétel minősül. Ennek megfelelően nem feltalálói tevékenység, ha valaki egy kutató-fejlesztő munka keretében technikai (például laboránsi, műszaki rajzolói) feladatot lát el vagy más rutinmunkát végez: a találmány realizálásához segítséget nyújt, illetve a hasznosításban közreműködik. Nem feltalálói tevékenység — egyebek között — a szabadalmi leírás, az igénypontok és a rajzok elkészítése, továbbá a technika állásának meghatározása és a szabadalmi tisztaságvizsgálat sem a szabadalmi ügyvivő részéről. A szabadalmi ügyvivő iparjogvédelmi ügyekben hivatásszerűen képviseleti tevékenységet végez. Ennek keretébe tartozik a szabadalmi bejelentés elkészítése, amelynek során a szabadalmi ügyvivő a találmány leírását, igénypontjait megszerkeszti. 42