Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
I. fejezet. Tudományos-műszaki haladás és gazdaságirányítás
— vállalati gazdálkodási rendszerben tevékenykedő — önálló kutató, szervező, fejlesztő intézetei, valamint a termelő vállalatokon (trösztökön, egyesüléseken) belül működő intézetek, kutatórészlegek, laboratóriumok. Feladataik — a műszaki fejlesztési, kutatási, szervezési célkitűzések — meghatározása több szinten történik a vállalatoktól, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságon keresztül egészen a Minisztertanácsig. Az országos jelentőségű kutatási és fejlesztési munkákról az OMFB javaslatára kormánydöntés születik, melynek feladatait éves, középtávú és távlati kutatási tervek rögzítik. (Az 1975—1990-es évekre például távlati, tudományos kutatási terv tartalmazza az országos szintű és a tárca szintű kutatási főirányokat és kutatási célprogramokat) A kutatási, fejlesztési tevékenység finanszírozásának két fő forrása a vállalati gazdálkodás szférájában létrehozott külön pénzügyi alap, az úgynevezett műszaki fejlesztési alap és az állami költségvetés. A vállalatok az ipari termelői árakban termékek, termékcsoportok szerint differenciáltan központilag meghatározott mértékű műszaki fejlesztési költségfedezeti hányadot számítanak fel, s az így képződött összegeket alapszerűen kezelik. Ebből finanszírozzák saját kutató-fejlesztő tevékenységük és a más szerveknél megrendelt kutatások, kísérletek, adaptáció stb. költségeit. Amennyiben az alap erre nem nyújt fedezetet, a további kutatási-fejlesztési költségek a vállalati nyereséget terhelik. A műszaki-fejlesztési alapból finanszírozzák az új technika begyakorlásával kapcsolatos költségeket is. Ugyanis a magyar ár- és pénzügyi rendszer a műszaki fejlesztési tevékenység körében nem határolja el külön a begyakorlási költségeket. Az árrendszerben ennek kapcsán nem alkalmaznak ideiglenesen magasabb termelői árakat. A termékek esetében a termelői árban elszámolt költségfedezeti hányadból képzett műszaki-fejlesztési alapnak lehetővé kell tenni — sok egyéb mellett — a prototípus elkészítésével, a „0”-szériával kapcsolatos többletköltségek finanszírozását. Az új beruházások esetében a beruházás üzembe helyezése előtti próbák, a próbaüzem — az ennek során előállított termékek készletértékével és értékesítési árbevételével csökkentett, a közreműködő vállalkozókra, szállítókra át nem hárítható — költségeit, beruházási költségként kell elszámolni. A vállalatoknál képződő műszaki-fejlesztési alapok meghatározott részét „műszaki-fejlesztési hozzájárulás” címén a vállalatoktól elvonják és központosítják. Ezt az összeget az OMFB és az ágazati minisztériumok között osztják fel. Elsősorban ez nyújt fedezetet a központi szervek megbízása alapján folytatott gyakorlati célú kutatásfejlesztési munkák finanszírozására. A tudományos elméleti kutatások és kísérletek finanszírozására az állami költségvetésben eszközöket különítenek el. Ebből jellemzően csak az alapkutatásokat dotálják, de az egyes ágazatok az OMFB és különösen a Magyar Tudományos Akadémia műszaki-fejlesztési kutatásaihoz is hozzájárul az állami költségvetés. Lényeges különbség az egyes finanszírozási formák alkalmazásában, hogy amíg a műszaki-fejlesztési alapból, illetőleg a központosított műszaki-fejlesztési hozzájáru-18
