Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)

IV. fejezet. Az újítás

nem lehet olyan következtetést sem levonni, hogy ha az alperes az újítást a jövőben mégis hasznosítja, a most megállapított 1000 Ft-nál magasabb összegre a felperesnek nem lehet igénye, amint azt sem jelenti, hogy további hasznosítás esetén a további újítási díj megállapításánál abból lehetne kiindulni, hogy minden további gépre való felszerelés esetén a felperest, a most megállapított arányban illeti meg az újítási díj.

Gyakran felvetődik a kérdés, hogy az újítással elért haszon nem tekinthető-e tisztességtelen haszonnak. Az újítás hasznosításával elért haszon kérdésében az Országos Anyag és Árhivatal (2754/1976.) a következőket szögezte le: „Az újítással elért többleteredmény nem tekinthető tisztességtelen haszonnak. Ezt biztosítja az 1022/1973. (VI. 27.) MT sz. határozat 7. b) pontja, amely szerint nem minősül tisztességtelen haszonnak — többek között — a műszaki fejlesztés útján elért, illetve egyéb költségcsökkentésből a minőség romlása nélkül keletkező nyereség. A hivatkozott MT határozat e mentesítő körülményre nem ír elő határidőt, tehát e tekintetben sem a 6 hónap, sem az egy év nem irányadó.

Egyes költségkalkulációs irányelvek előírják, hogy az önköltség bizonyos mérvű csökkenése esetén (ez eltérő az egyes ágazatokban) új árvetési költségkalkulációt kell készíteni. Természetesen ezt végre kell hajtani és az újítás révén elért önköltségcsökkentő tényezőket az új kalkulációban figyelembe kell venni, tehát a költségvalódiság elvét érvényesíteni kell. De ilyen esetben az újítás révén elért nyereség az árnak nem az önköltség részében, hanem a nyereség részében érvényesíthető. Az emiatt, a korábbinál esetleg magasabb mértékű nyereség, a hivatkozott MT határozatra tekintettel nem kifogásolható.

Természetesen végső soron az is cél, hogy az újítás hasznos eredményéből a fogyasztó is részesedjen, de ennek időpontjára vonatkozóan nincs jogszabályi előírás, ezt a vállalat az árpolitikájának kialakítása során döntheti el és helyes, ha ezt a nyereségdifferenciálási, árnivellálási [1022/1973. (Ví. 27.) MT sz. hat. 1. a) pont] szándékai között rögzíti.”

A hasznos eredmény megállapítása soián néha nehézséget okoz annak eldöntése, hogy az állami ártámogatás, árkiegyenlítés (dotáció) hasznos eredményként értékelhető-e, tehát szabad-e az újítás által elért hasznos eredmény megállapításánál az ártámogatást figyelembe venni. A gazdálkodó szervek általában akkor kapnak ártámogatást, ha többletkiadásaik az árbevételben nem térülnek meg, főleg a vállalati gazdálkodástól független okok következtében. Amennyiben a termék előállítása népgazdasági érdekből indokolt, a Pénzügyminisztérium árkiegészítést engedélyez. A kiegészítés azonban a termelői árat változatlanul hagyja. Nyilvánvaló, hogy az árkiegyenlítés összege nem az újítás hasznosításának a következménye. A bírói gyakorlat egyértelmű abban a tekintetben, hogy az árkiegyenlítést az újítási díj kiszámításánál nem lehet figyelembe venni.

160