Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)

III. fejezet. Árujelzők és ipari minták

folytatott vizsgálódás eredményeképpen a tárcát a Találmányi Hivatal megkereste, és feltárva a helyzetet, felhívta a figyelmet a védjegyoltalom fontosságára, előnyeire, kérve a szükséges intézkedések megtételét. A helyzet nem javult a mai napig sem. Végül rá kell mutatni arra is, hogy több iparág vállalatainak egyetlen lajstromozott védjegye sincs, így a rővidáruipar a selyemipar, a papíripar, a fűrész- és lemezipar, az épületasztalosipar és a nyomdaipar vállalatainál.

A vázolt helyzettel semmiképpen nem lehetünk elégedettek, sem a belföldi, sem a külföldi piacon való értékesítés során. Könnyűipari exporttermékeink — amelyek pedig a termelésnek igen jelentős részét képezik és nagy fontosságúak országunk külkereskedelmi mérlege szempontjából — védjegyoltalmára még kevesebb gondot fordítunk. Az utánzás, bitorlás veszélye külföldön még nagyobb. Ezzel kapcsolatban nem elégséges az a magyarázat, hogy tőkés országokban nehéz a magyar könnyűipari védjegyek bevezetése, sem az, hogy a szocialista országokba irányuló szállításnál nincs alapvető igény védjegyek bevezetésére, oltalmazására. Hosszabb távon ez a szemlélet mindenképpen káros, a gazdasági vezetők és az iparjogvédelmi szakemberek haladéktalan intézkedése elengedhetetlenül szükséges.

A termékek külső kiképzésének, formájának iparjogvédelmi oltalma a könnyűipar területén szintén rendkívül jelentős. Nem lehet közömbös, hogy a formájában, színösszetételében új, tetszetős, korszerű kialakítás alkalmazása a formatervezésre gondot fordító vállalat kizárólagos joga-e vagy sem. Amennyiben a költséggel és fáradsággal kialakított minta szerint minden további nélkül más is gyárthat és forgalomba hozhat terméket, a vállalat piaci helyzete kevésbé előnyös, nem térül meg számára a formatervezésbe fektetett energia. Ezt a célt szolgálja az ipari mintaoltalom jogintézménye, amelynek tudatos és rendszeres igénybevétele, a benne rejlő előnyök kihasználása jelenleg nem kielégítő a Könnyűipari Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatoknál.

Az oltalom alatt álló mintáknak mindössze a 4%-a a könnyűipari vállalatoké. (A könnyűipari tevékenységet folytató szövetkezetek helyzete e téren rendezettebb.)

A mintaoltalom lehetőségét a textilruházati iparból egy vállalat (Kalapgyár, 5 minta), a bútoriparból két vállalat (Kanizsa Bútorgyár 8, Balaton Bútorgyár 5), a cipőiparban csak a Duna Cipőgyár (2 minta) veszi jelenleg igénybe. A Papíripari Vállalatnak két ipari mintaoltalma van, ezen kívül csak a faipar és a rövidáruipar egy-egy vállalata lajstromoztatott ipari mintát. Az ipari vállalatok mellett a Textilipari Kutatóintézet élt még a lehetőséggel (7 mintaoltalom).

Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a mintaoltalom fejlesztése terén ugyancsak célszerű hathatós intézkedéseket tenni, amelyben várhatólag az 1979. március 1-vel hatályba lépett jogszabályi reform is segítséget kíván nyújtani.

107