Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma
lehet. E feltételek fennforgását csak úgy lehet bizonyítani, ha a növényt termesztik és a szaporítás során bizonyíthatók a feltételek megléte. Az ipari és a növényi szabadalom között nemcsak az oltalom feltételei térnek el egymástól, hanem további különbség az is, hogy az ipari találmány elképzelhető és szabadalmazható akkor is, ha az csak műszaki leírásban és rajzokban ölt testet, tehát megvalósításra még nem került sor, ezzel szemben elméletileg, papíron létrehozott növényfajtát oltalomban részesíteni nem lehet, mert ahhoz legalább az kell, hogy a fajta a kísérleti termesztés stádiumáig jusson el. A magyar fajtaszabadalmi rendszernek érdekessége, hogy nemcsak a növényfajtára, hanem az új növényfajtát eredményező eljárásra is ad oltalmat. A szöveg felületes olvasása félrevezető. Az Szt. 6. § (2) bekezdés értelmében ugyanis az eljárás is csak akkor szabadalmazható, ha az általa létrehozott növényfajta új, egynemű és viszonylag állandó. Ha viszont a fajta új, egynemű és viszonylag állandó, akkor mint ilyen állhat szabadalmi oltalom alatt és nincs .értelme, hogy az eljárást helyezzék oltalom alá. Tudomásom szerint eddig még senki nem kért szabadalmi oltalmat olyan eljárásra, amelynek eredménye új, egynemű és viszonylag állandó növényfajta volt. Véleményem szerint ennek nincs is értelme, mert ha a nemesítési tevékenység keretében van valami, amit nem szükséges oltalomban részesíteni, az maga a nemesítési eljárás. Ez is egy lényeges különbség a fajtaoltalom és az ipari oltalom között. d) A fajtanév Jelentős különbség tapasztalható az ipari találmány címe és a fajtaoltalmi bejelentésben szereplő fajta címe között, mely utóbbit a Vr. 34. § (3) bekezdése értelmében fajtanévnek kell tekinteni. Az ipari találmány címéhez komoly következmény nem fűződik. Egyáltalán nem kizárt, hogy két teljesen különböző ipari találmány címe teljesen azonos legyen. Az ipari találmányok azonosítása csak a szabadalmi leírás és az igénypontok alapján lehetséges. A fajtanév feladata ezzel szemben az, hogy lehetővé tegye a fajta azonosítását és ennek következtében a fajtanév a megválasztásakor figyelembe kell venni a 14/1970. számú OTH elnöki utasítás rendelkezéseit is. Ennek értelmében a fajtanév nem lehet megtévesztő a bejelentett fajta jellemzőit, értékét vagy azonosságát, sem a nemesítő személyét illetően. A bejelentett névnek különböznie kell minden megnevezéstől, mely ugyanannak növénytani fajnak vagy valamelyik rokonfajnak korábbi fajtáit jelöli meg. Fajtanévként nem lehet olyan megnevezést sem bejelenteni, amely a Párizsi Uniós Egyezményhez csatlakozott valamelyik országban lajstromozott védjegy, amennyiben a védjegyoltalom hasonló vagy azonos termékekre vonatkozik, vagy a szóbanforgó védjeggyel összetéveszthető. A fajtanév legalább egy és legfeljebb három szóból állhat, 96
