Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)

II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma

A bejelentő a Hivatal határozatának megváltoztatását kérte és az első fokú bíróság elutasító végzése után a Legfelsőbb Bíróság a következőket szögezte le:

,,A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) külön rendelkezik az ideiglenes szabadalmi oltalom és a végleges szabadalmi oltalom megszűnéséről (29., illetve 30. §). Az ideiglenes szabadalmi oltalom a szabadalom megadása előtt illeti meg a szabadalmi bejelentőt, ha a bejelentést közzé teszik. Az ideiglenes oltalom hatálya a bejelentés napjával kezdődik, és a végleges oltalom elnyerésével — tehát a szabadalom megadásával ér véget. (Szt. 10. § rendelkezéseinek megfelelően.) A végleges szabadalmi oltalom a szabadalom megadásával keletkezik.

Az ideiglenes szabadalmi oltalom keletkezésére visszaható hatállyal megszűnik, ha a fenntartási illetéket az előírt időben nem fizették meg. (Szt. 29. § ej pont). A végleges szabadalmi oltalom a fenntartási illeték nem fizetése miatt az esedékességet követő napon szűnik meg (Szt. 30. § b) pont).

Adott esetben az Országos Találmányi Hivatal eredeti 9. alszámú határozatában tévesen állapította meg az Szt. 29. §-ának az alkalmazásával az ideiglenes szabadalmi oltalom megszűnését. Ebben az időpontban a találmány végleges szabadalmi oltalom alatt állt, mert a Hivatal időközben a szabadalmat megadta. Tehát az ideiglenes szabadalmi oltalom megszűnésének a megállapítására nem volt lehetőség. Az Országos Találmányi Hivatal 9. sorszámú határozata lényegében a végleges szabadalmi oltalmat megadó határozat megváltoztatását jelentette, a már megadott szabadalom visszavonásával volt egyértelmű. Erre viszont az Országos Találmányi Hivatal az Szt.' 34. §-ának a (2) bekezdése értelmében nem volt jogosult.

Valóban tévedett a Hivatal, amikor nem észlelte, hogy a 6. évi fenntartási illeték fizetését elmulasztották, és ennek ellenére szabadalmat adott. Ezt a tévedését azonban a Hivatal saját maga utólag nem orvosolhatta, mert a törvény rendelkezése szerint az Országos Találmányi Hivatal szabadalmi ügyben hozott érdemi határozatát nem vonhatja vissza és nem módosíthatja. [Szt. 34. § (2) bek.]

De nem felel meg a jogszabály előírásainak a Hivatal 10. számú kijavító végzésének a rendelkezése sem, amely a végleges oltalom megszűnését állapította meg, 1976. november hó 6. napjával. A Hivatal 8. alszámú határozatával 1977. május 19-én adott végleges szabadalmi oltalmat. A szabadalmi oltalom ezért az Szt. 10. §-ának a (2) bekezdése értelmében ezzel az időponttal vált véglegessé. A végleges szabadalmi oltalom korábbi időpontban tehát nem szűnhetett meg, mint amely időpontban keletkezett. Lényegében az a megállapítás, hogy a szabadalmi oltalom a szabadalom megadása előtti időpontban megszűnt, a szabadalmi oltalmat megadó határozat visszavonását jelenti, amelyre az Szt. 34. §-ának a (2) bekezdése értelmében nincs lehetőség.

69