Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma
amit a feltaláló sem a természetben, sem a rendelkezésre álló közlésekben, adatokban nem talál meg, azt csak intuíciójának segítségével, beleéléssel tudja megragadni. Ez az a többlet, ami megkülönbözteti a feltalálói tevékenységet a többi műszaki szellemi alkotó munkától. A feltalálói tevékenység kifejezést azonban hiába keressük a jogszabályban, sem a Szt.-ben sem Vr.-ben nem bukkanunk nyomára. Ezt a kifejezést csak egy helyen, a törvény miniszteri indokolásában lehet megtalálni, de csak egy helyen. Az újdonsággal kapcsolatban (Szt. 2. §), az indoklásban (3. bek. második mondat) a következő olvasható: ,, . . . nemcsak a szó szerint egyező nyilvánosságra jutása rontja le a találmány újdonságát, hanem az olyan mértékű nyilvánosságra jutás is, amely szakember számára elegendő útmutatást adott a megoldás megvalósításához, amelytől már feltalálói tevékenység nélkül is el lehetett jutni a bejelentett megoldáshoz.” Ebből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a „feltalálói tevékenység” kifejezés kihagyása a hatályos jogszabályokból nem jelenti .azt, hogy a szabadalomengedélyezési eljárásban — esetleg más feltételekbe burkolva — nem kell figyelembe venni. A találmány nem öncél, társadalmi rendeltetése az, hogy a technika fejlesztésével hozzájáruljon az emberi szükségletek kielégítéséhez. Gazdasági célja a társadalom szükségleteinek kielégítése. Ezt az által éri el, hogy részben meglevő szükségleteket magasabb színvonalon elégít ki, részben azzal, hogy újabb szükségleteket hoz létre és egyben rendelkezésre bocsátja az azok kielégítésére szolgáló eszközöket. A találmány tehát igen fontos feladatot lát el a gazdasági életben. A SZABADALMI OLTALOM FELTÉTELEI a) Újdonság — Szt. 2. § A szabadalom engedélyezési eljárás során a legtöbbször az újdonság vizsgálata a legmunkaigényesebb. Amikor az OTH a találmány újdonságát értékeli, azt vizsgálja, hogy az ismert eljárások, elvek, törvényszerűségek elegendő útmutatást szolgáltattak-e a szakember részére a bejelentés szerinti megoldás létrehozásához. ,,Az újdonság megállapításához nem elegendő az a tény, hogy korábban teljesen azonos megoldást nem alkalmaztak” (Bírósági Határozatok 1979/7. 230. I.). A szabadalmi újdonság ennél sokkal több, a találmány nem következhet a technika állásából. „Új a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta.” (Szt. 2. §) A Szt. végrehajtásáról szóló 4/1969. (XII. 28.) OMFB—IM sz. rendelet (a továbbiakban: Vr.) értelmében a megoldást akkor kell nyilvánosságra jutottnak tekinteni, ha az bárki számára 28