Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
VI. fejezet. Árujelzők és ipari minták
VÉDJEGYJOG Az áruk — elsősorban a termékek, termények, emellett a modern korban egyre inkább a szolgáltatások -- megfelelő megkülönböztetése iránti igény távolról sem újkeletű. A megkülönböztetés lehetőségét biztosítani hivatott jelzések, megjelölések a vásárlónak, a szolgáltatást igénybe vevőnek nagy segítséget nyújtanak, hiszen anélkül nem tudná kiválasztani az adott pillanatban igényeinek leginkább megfelelő árut, azt a terméket vagy szolgáltatást, amelyet keres, akár korábbi vásárlásai, tapasztalatai alapján, akár a hirdetések által felkeltett érdeklődése következtében. A termék előállítója, illetve a szolgáltatás nyújtója számára legalább ilyen fontosak ezek a jelzések, amelyek a későbbi vásárlások során eligazítást nyújtva üzleti forgalmát, piaci helyzetét, propagandáját leginkább elősegítő eszközzé válnak, olyan eszközzé, amely a versenyben nemcsak igen hasznos, de nélkülözhetetlen is. Adott esetben továbbá a vállalat saját, azonos rendeltetésű termékeit is eltérő megjelölésekkel különböztetheti meg. A magyarországi védjegyjog kialakulása szorosan véve a múlt század második felére tehető. Az 1867. évi XVI. törvényben foglalt, Ausztriával kötött, úgynevezett „Vám és Kereskedelmi Szövetség” rendelkezése folytán Magyarországon is érvényessé vált az abszolút uralom idején, 1858. december 7-én kiadott császári és királyi védjegypátens. A magyar törvényhozás első ízben 1872-ben foglalkozott a védjegyoltalom kérdésével, amikor a XXIV. törvény ,,az 1873. évi bécsi világkiállításon a fennálló szabályok értelmében árubélyeg oltalomra alkalmas kiállítási tárgyakra védelmi bizonyítvány kiadását” biztosította. Az 1878. évi büntetőjogi törvény rendelkezései között pedig arra vonatkozólag is található intézkedés, hogj7- „iparvédjegy hamisítása” esetében három hónapig terjedhető fogházbüntetést és 1000 Ft-ig terjedhető pénzbüntetést kell kiszabni. A védjegyoltalmat, megszerzésének és megtartásának módját első ízben 1888. március 7-én előterjesztett és 1880. december 9-én elfogadott 1890. évi II. törvény szabályozta. Ez a védjegytörvény nem csak azért jelentős állomása a magyar védjegyjognak, mert ez az első önálló védjegyszabályunk, hanem, mert bizonyos kiegészítésekkel, módosításokkal, amelyek között az első már 201
