Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények
,,mentő”-eszköz a bejelentések és engedélyezett oltalmak egyre növekvő áradatában. Az 1. pontban felsorolt egyezmények és megállapodások egy kivételével mind besorolhatók a fenti négy típus egyikébe. A kivételt a növényi egyezmény képezi (9. sz.), mely több lényeges vonatkozásban tér el az ismertetett típusoktól. A növényi egyezmény szabad választást enged a növényi unió államainak abban a kérdésben, hogy milyen legyen a jogintézmény neve: fajtaoltalom vagy növényi szabadalom. Az oltalom legfontosabb anyagi jogi rendelkezéseit azonban meghatározza úgy, hogy a növényi uniós államok fajtaoltalmi, ill. ha lesz ilyen is, fajtaszabadalmi jogszabályai minden lényeges oltalmi kérdés tekintetében azonosak legyenek. Az oltalom feltételei, az oltalom hatálya, az oltalom időtartama vonatkozásában az egyezmény megszabja a minimális követelményeket, az oltalom megsemmisítése tekintetében viszont az egyezményben megjelölt egyéb okból megsemmisítést kimondani nem lehet, ebben a kérdésben tehát az egyezmény az alsó és egyben a felső határt vonja meg. Az iparjogvédelmi egyezmények között a növényi egyezmény volt az egyetlen, melynek módosítása nem képezte a stockholmi diplomáciai konferencia (1967) tárgyát. Az 1961-ben aláírt növényi egyezmény ugyanis csak 1968. augusztus 10-én lépett hatályba. Ennek következtében a svájci szövetségi kormány továbbra is felügyeletet gyakorol az unió irodájának kiadásai és elszámolása felett, mint 1967 előtt a többi uniónál. Az unió irodáját a főtitkár vezeti, akit az Unió tanácsának javaslatára ugyancsak a svájci szövetségi kormány nevez ki. Az unió tanácsának minden uniós állam tagja. Eddig még egyszer sem fordult elő, hogy a svájci szövetségi kormány nem fogadta volna el a tanács bármilyen javaslatát, de jogilag mégis az a helyzet, hogy az unió nemzetközileg nem önálló szervezet. A Világszervezettel kötött megállapodás alapján lényegében ,,personálunió” jött létre az előbbi és a növényi unió között, ugyanis a Világszervezet mindenkori főigazgatója egyben a növényi unió irodájának főtitkára. Ha tehát a Világszervezet új főigazgatót nevez ki, a növényi unió tanácsa kénytelen tudomásul venni, hogy új főtitkára van, ebbe jogilag beleszólása nincs. A növényi egyezmény előnye, hogy az anyagi jogi rendelkezések részletes előírása következtében az unióhoz tartozó államok oltalmi jogintézményei azonosak, így tehát nem merülhetnek fel olyan problémák, mint a szabadalom területén, ahol az egyes uniós államok jogszabályai igen lényeges eltérést mutatnak. Az is igaz, hogy teljesen új rendszer lévén, az államok csak most kezdik bevezetni a növényfajták oltalmát, ezért ez nem jár olyan nehézséggel, mint olyan jogintézménynél, ahol már hosszú múltra tekinthető nemzeti oltalmi rendszerek alakultak ki — pl. a szabadalom esetében. Hátránya viszont 166
