Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények
hatja a közös piac egy vagy több államára, mert egyetlen egy közös piaci állam feltüntetését (megjelölését vagy kiválasztását) már úgy kell tekinteni, mintha a közös piac minden államában oltalmat kérne. b) A szerződő állam jogszabálya előírhatja azt is, hogy a nemzetközi bejelentést nem nemzeti, hanem regionális szabadalom elnyerésére irányuló kérelemnek kell tekinteni. Ebben az esetben a meghatározott állam megjelölése, illetőleg kiválasztása — ahol bejelentő nemzetközi bejelentés útján nemzeti szabadalmat szeretne kapni — azzal a következménnyel jár hogy a nemzeti szabadalomra irányuló kéréstől függetlenül regionális szabadalom engedélyezésére fog sor kerülni. A közös piaci szabadalom létrejötte után pl. Dánia rendelkezhet úgy, hogy a PCT bejelentés alapján csak közösségi szabadalom engedélyezhető. Abban az esetben természetesen, ha a regionális szabadalmi rendszerhez tartozó állam hazai jogszabálya fentiek szerinti rendelkezést nem tartalmaz, a nemzetközi bejelentést nemzeti szabadalom elnyerésére irányuló kérelemnek kell tekinteni. 8. A nemzeti szabadalmi rendszerek különbözősége tükröződik a PCT-nek abban a rendelkezésében, mely lehetővé teszi, hogy a megjelölt, illetőleg hivatkozott állam elutasítsa a nemzetközi bejelentést abban az esetben, ha a hazai jogszabályok csak a feltaláló részére teszik lehetővé a bejelentés benyújtását (pl. USA). Ez a rendelkezés kizárólag a megjelölt, illetőleg kiválasztott államra vonatkozik, de nem jogosítja fel pl. az átvevő állam hivatalát a nemzetközi bejelentés elutasítására azon a címen, hogy a hazai jogszabály alapján csak a feltaláló nyújthat be bejelentést. Az USA hivatal, mint megjelölt vagy kiválasztott állam nemzeti hivatala elutasíthatja a nemzetközi bejelentést, ha nem a feltaláló a bejelentő, de mint átvevő hivatal nem utasíthatja el, tekintettel arra, hogy a bejelentő esetleg az USA-ban nem is kér oltalmat. 9. A legtöbb nemzetközi jogszabály megköveteli a feltaláló nevének (és esetleg egyéb adatainak) bejelentését. Általában három megoldást alkalmaznak a hazai jogszabályok: a feltaláló nevét stb. vagy — a bejelentéssel egyidőben, vagy — a bejelentést követően, meghatározott határidőn belül kell közölni. vagy — nem rendelkeznek róla. A PCT vonatkozásában is szabadon dönthetnek az államok, hogy melyik megoldást választják, de abban az esetben, ha lehetővé teszik, hogy a feltaláló nevét és adatait ne a bejelentéssel egyidőben, hanem azt követően közöljék, akkor a közlésre rendelkezésre álló határidőt az elsőbbségtől számított 20 hónapban kell megszabni. 160
