Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények
választásában. A főigazgató személyét a közgyűlés fogadja el vagy utasítja vissza, de a közgyűlés csak arról a személyről dönthet, akit a koordinációs bizottság javasolt. Ha tehát a közgyűlés elutasítja a koordinációs bizottság által javasolt jelöltet, a koordinációs bizottságnak kell új jelöltet javasolni, a közgyűlés erre nem jogosult. A koordinációs bizottság csak olyan kérdésekben foglalhat állást, mely két vagy több uniót érint. Egy uniót érintő kérdés kizárólag az érdekelt unió hatáskörébe tartozik. Több uniót érintő ügyek esetében viszont biztosítani kell az összhangot, ez is egyik cél, amiért a Világszervezetet létrehozták. A két nagy unió — a Párizsi és Berni — különleges szerepe még jobban kidomborodik a koordinációs bizottságban. A koordinációs bizottság ugyanis a Párizsi és Berni Unió végrehajtó bizottságainak tagjaiból áll. Tehát nem a Világszervezet közgyűlése, sem konferenciája az a szerv, mely a koordinációs bizottság tagjait megválasztja — ez volna a természetes — hanem két más unió választ végrehajtó bizottságot és ennek tagjai képezik a Világszervezetet létrehozó egyezmény rendelkezései alapján a koordinációs bizottságot. A már elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a többi uniók miért nem szerepelnek: a külön unióknak csak a Párizsi Unióhoz csatlakozott állam lehet tagja, tehát ezeket az uniókat a Párizsi Unió kellően képviseli. De ha valamelyik külön unió nem találja elegendőnek az ismertetett képviseletet, a koordinációs bizottság egy tagállamát megbízhatja, hogy képviselje a külön unió álláspontját és érdekeit. A koordinációs bizottság a Világszervezet szerve. Mint láttuk az uniós ügyek a közgyűlés, a nem uniós ügyek a konferencia hatáskörébe tartoznak. A koordinációs bizottság hatásköre mind a két területre kiterjed, tagjai viszont kizárólag uniós államok. Nem uniós államokat érintő kérdések esetében tehát az a furcsa helyzet állna elő, hogy kizárólag uniós államokból álló szerv foglalkozik nem uniós kérdésekkel. Ennek elkerülése céljából az egyezmény úgy rendelkezik, hogy a konferencia hatáskörébe tartozó ügyek esetében a koordinációs bizottságba a nem uniós államok is képviseltetik magukat, mégpedig úgy, hogy a nem uniós államok egynegyede szavazati joggal vesz részt a koordinációs bizottság ülésén.v A két nagy unió különleges szerepét még jobban szemlélteti az, hogy a két unió vétójoggal rendelkezik a koordinációs bizottságban. Kérésre ugyanis „minősített” szavazást kell elrendelni, ami abból áll, hogy az egy-egy unióhoz tartozó koordinációs bizottsági tagok — tehát az uniók végrehajtó bizottságainak tagjai — külön listán szavaznak. Ha az egyik uniós végrehajtó bizottságon belül nincs meg a szótöbbség, határozathozatalra már nem kerülhet sor. Igen sok állam azonban tagja mind a Párizsi, mind a Berni Uniónak. Az a koordinációs bizottsági tag, amely mind a két uniónak tagja, mind a két listán szavazhat, a párizsi és a berni végrehajtóbizottságban is. 141
