Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
VIII. Védjegy és fogyasztó
gában rejt bizonyos szubjektív elemeket, általános szabály kialakítása úgyszólván lehetetlen, mindenesetre az összhatás szempontjából lényeges közös jellemzőket kell vizsgálni. A vevő tudatában nem az eltérések, hanem a hasonlóságok rögződnek. A vásárlás pillanatában általában nincs mindkét védjegy a vevő előtt, az egyik védjegynek emlékezetében élő, esetleg elmosódó képét hasonlítja össze az előtte levő védjeggyel. Ha az utóbbi erősen emlékezteti a korábbira, akkor abban a hiedelemben vásárol, hogy az általa már korábban is megismert árut veszi meg.164 A Legfelsőbb Bíróságnak az IONIDIAR és IONIDERM (hasonló, de nem összetéveszthető), valamint a FABIANI és FABIANOL (összetéveszthetőségig hasonló)165 ügyekben hozott határozatait kommentálva Magyar arra mutat rá, hogy a védjegyoltalomra vonatkozó jogszabályi rendelkezés célja — többek között — a fogyasztói érdekek és versenytársak érdekeinek védelme, illetve hogy a védjegyoltalom ne legyen hátrányos sem a vásárlókra, sem a korábbi védjegy jogosultjára.166 Az összetéveszthetőség kérdéseit felvető bírósági határozatok indokolásának döntő többségében felmerül ezért a vevő, a fogyasztó szempontjainak figyelembevétele. A DEPURAN—DEPRONAL törlési eljárás során a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a két védjegy nem téveszthető össze. A határozat indoklása szerint van ugyan bizonyos mértékű hasonlóság a két védjegy között, de fennáll ugyanolyan mértékű eltérés is, úgyhogy az elvátható minimális figyelem esetén a vásárlók az ezekkel a védjegyekkel forgalomba hozott termékeket ne téveszthessék össze. Az említett két védjeggyel forgalomba hozott termékek általában szakemberek Wl Iparjogvédelmi Kézikönyv. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978. 346. old. m B. H. 1979. 745. old. 160 Magyar: Védjegyjog, védjegygazdaság, védjegyművészet. MKK. Budapest, 25., 35. old. 384