Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VIII. Védjegy és fogyasztó

gában rejt bizonyos szubjektív elemeket, általános szabály ki­alakítása úgyszólván lehetetlen, mindenesetre az összhatás szem­pontjából lényeges közös jellemzőket kell vizsgálni. A vevő tu­datában nem az eltérések, hanem a hasonlóságok rögződnek. A vásárlás pillanatában általában nincs mindkét védjegy a vevő előtt, az egyik védjegynek emlékezetében élő, esetleg elmosódó képét hasonlítja össze az előtte levő védjeggyel. Ha az utóbbi erősen emlékezteti a korábbira, akkor abban a hiedelemben vásárol, hogy az általa már korábban is megismert árut veszi meg.164 A Legfelsőbb Bíróságnak az IONIDIAR és IONIDERM (ha­sonló, de nem összetéveszthető), valamint a FABIANI és FA­­BIANOL (összetéveszthetőségig hasonló)165 ügyekben hozott ha­tározatait kommentálva Magyar arra mutat rá, hogy a védjegy­­oltalomra vonatkozó jogszabályi rendelkezés célja — többek között — a fogyasztói érdekek és versenytársak érdekeinek vé­delme, illetve hogy a védjegyoltalom ne legyen hátrányos sem a vásárlókra, sem a korábbi védjegy jogosultjára.166 Az össze­téveszthetőség kérdéseit felvető bírósági határozatok indokolá­sának döntő többségében felmerül ezért a vevő, a fogyasztó szempontjainak figyelembevétele. A DEPURAN—DEPRONAL törlési eljárás során a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a két védjegy nem téveszthető össze. A határozat indoklása szerint van ugyan bizonyos mértékű hasonlóság a két védjegy között, de fennáll ugyanolyan mértékű eltérés is, úgyhogy az elvátható minimális figyelem esetén a vásárlók az ezekkel a védjegyekkel forga­lomba hozott termékeket ne téveszthessék össze. Az említett két védjeggyel forgalomba hozott termékek általában szakemberek Wl Iparjogvédelmi Kézikönyv. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bu­dapest, 1978. 346. old. m B. H. 1979. 745. old. 160 Magyar: Védjegyjog, védjegygazdaság, védjegyművészet. MKK. Bu­dapest, 25., 35. old. 384

Next

/
Thumbnails
Contents