Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
VIII. Védjegy és fogyasztó
intézkedése véleményem szerint egyaránt szolgálja a vállalatok és a fogyasztók érdekét: ha a fogyasztók egy védjegyet már megismertek, annak eltűnése (törlés okából) és más védjeggyel való helyettesítése nagyobb zavart okozna a vásárlási döntéseknél, mintha ez a védjegy egy másik, azzal Összetéveszthető védjeggyel „békés egymás mellett élésben” szerepel a piacon. Az összetéveszthetőség tilalmát kimondó és a Vt. 3. §-ában, valamint a 19. §-ában foglalt e szabályokat az elmélet mint relatív lajstromozási tilalmat kategorizálja, ami azt jelenti, hogy a védjegy bejelentése, illetve bejegyzése csak arra az árura vonatkozóan kizárt, amellyel azonos vagy hasonló áruval kapcsolatban ugyanazt vagy hasonló védjegyet már lajstromoztak. (Az előzőekben tárgyalt megtévesztő védjegy lajstromozásának tilalma ezzel szemben „abszolút”, ami azt jelenti, hogy ha a bejelentett védjegy megtévesztő, úgy mindenféle vonatkozásban kizárt a lajstromozás.) Az előzőekben tárgyalt relatív lajstromozási okról, vagyis az összetéveszthető védjegy oltalmazásának tilalmáról a törvény indokolásához hasonlóan Bognárné is részint mint fogyasztóvédelmi intézkedésről emlékezik meg. Azt mondja, hogy az összetéveszthető védjegyek alkalmasak arra, hogy a vevő a forgalomban az azokkal megjelölt árukat felcserélje. Az összetéveszthető védjegy használata esetében ugyanis a vevő összefüggést sejthet az áru és a korábbi védjegy tulajdonosa között. Az öszszetéveszthető megjelölés veszélyezteti a védjegy alapvető funkciójának érvényesülését, azt, hogy a vevő a korábbi megjelölés segítségével megismert és megvásárolni kívánt árut választja ki. Veszélybe kerül tehát a vásárlóközönség és a korábbi védjegyjogosult piaci érdeke egyaránt... A szocialista szervek egymás közötti árucseréjében a szándékos hasonlóság kevésbé valószínű, figyelemmel azonban arra, hogy a védjegy szerepe a nemzetközi árucsere során fokozódik, az összetéveszthetőség kérdését kellő súllyal kell vizsgálni. Az uralkodó felfogás szerint a megjelölések hasonlósága akkor áll fenn, ha azokat az átlagos vevő különösebb figyelem nélkül összetévesztheti. Ennek elbírálása természetesen mindig ma-383