Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
VIII. Védjegy és fogyasztó
oltalmát francia bejelentő részére, a ST. MORITZ szó oltalmát olasz bejelentő részére, a VERSAILLES szó oltalmát spanyol bejelentő részére, a NORGE szó oltalmát pedig USA^beli bejelentő részére. Mint minden szabály alól, persze ez alól is van kivétel: az ismert Johann Marina Farina cég RUSSISCH LEDER védjegyével szemben az OTH az eljárás kezdeti szakaszában azt hozta fel, hogy a védjegy megtévesztő, mert az áru szovjet származására utal. A külföldi bejelentő azonban igazolta, hogy ez a megjelölés már a lajstromozási kérelem beadását megelőzően mint nyugatnémet illatszervédjegy ismertté vált nálunk: csatolta egy bécsi — a televízió által Magyarországra is közvetített — labdarúgó-mérkőzés színhelyén történő reklámozásról szóló fényképeket, s a televízió által biztosított nagy publicitásra tekintettel az OTH végül is megadta az oltalmat.158 Hasonló kivétel az ANNE FRENCH védjegy, amelyet amerikai vállalat kozmetikumokra jelentett be. Az OTH a bejelentést fogyasztóvédelmi szempontokra hivatkozással utasította el, mivel a fogyasztó a védjegyből az áru francia származására következtethet. A Fővárosi Bíróság azonban a határozatot megváltoztatta, s a védjegy lajstromozását elrendelte. A határozat indoklása szerint az ANNE FRENCH képzeletbeli női név, s ilyen jellegű fantázianév-védjegyek alkalmazása kozmetikumokkal kapcsolatban a szakmában gyakori. Ezért ebben az összefüggésben a FRENCH (francia) szó nem az áru származási helyét jelzi, már csak azért sem, mivel az felismerhetően angol kifejezés.159 Az utóbbi évek hazai gyakorlatát vizsgálva az állapítható meg, hogy a megtévesztő megjelölések védjegyként való lajstromozására való törekvés a külföldi, tőkés vállalatok védjegypolitikáját jellemzi. Nincs tudomásom arról, hogy szocialista vál-158 Szentpéteri: Védjegytörvényünk alkalmazásának néhány tapasztalata. Újítók Lapja, 1976. 23. szám, 16. old. 159 Sümeghyné: Védjegyjogi gyakorlat Magyarországon. MIÉ Közleményei 1978. 16. szám, 115. old. 378
