Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
VIII. Védjegy és fogyasztó
jezi az a körülmény, hogy a „tanúsító védjegy” (Certification Trade Mark) szavak magával a védjeggyel együtt szerepelnek. Ezt a feltételt már nem maga a törvény írja elő, azt a gyakorlat fejlesztette ki. A vizsgált magyar védjegyek közül mindkettőnél fennáll ez a fajta használat, az egyiknél (KERMI Tanúsító Védjegy) a legutóbbi időkig expressis verbis, az újabban használt „Címke” kifejezés ezen alig változtat, a másiknál, a KÁF- emblémánál értelemszerűen („Kiváló Áruk Fóruma” szöveggel) szintén. Az angol—amerikai tanúsító védjegyhez viszonyítottan véleményem szerint csupán egy alaki különbségről számolhatunk be: az angol tételes jog előírja, hogy a tanúsító védjegy szabályzatát a védjegy lajstromozása alkalmával be kell nyújtani az Iparjogvédelmi Hatósághoz. Minthogy a magyar jog a tanúsító védjegy intézményét nem nevesíti, természetesen ilyen előírást sem ismer. Ezzel szemben mind a KERMI, mind a Kiváló Áruk Fóruma részletes szabályzatban rögzített feltételek alapján vizsgálja, hogy kinek engedélyezi az ő védjegyének, illetve címkéjének használatát, vagy — ha a használati engedélyt már megadta — a használat megfelel-e a szabályzatban foglalt minőségi előírásoknak. A mi tanúsító „védjegyeinknél” nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy azok tulajdonosa nálunk minden esetben állami szerv, amely az ellenőrzést saját maga végzi. Ezért az említett alaki különbség ellenére sem lehet olyan lényeges tartalmi különbségről beszélni, amely nézetem szerint de lege ferenda, ha hatályos védjegytörvényünk felülvizsgálatára sor kerül, kizárná a tanúsító védjegy intézményének a magyar jogszabályalkotó által való elismerését, addig pedig, amíg ez nem történik meg, a jelenlegi — helyes — joggyakorlat fenntartását, amely a de facto, a tényleges elismeréssel egyenlő. Az angol—amerikai tanúsító védjegy intézménye jogi természetének a mi tanúsító „védjegyeinkkel” való rövid egybevetését követően még egy gyakorlati szempontról is meg kell emlékezni. Ez pedig az a kérdés, hogy amikor a hazai tanúsító „védjegyek” száma egy kézen megszámlálható, érdemes-e ilyen 356
