Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
I. A védjegy társadalmi és gazdasági funkciói
Az azóta eltelt két évtized alatt a szocialista ipari termelés, a kereskedelmi tevékenység jelentős mértékben fejlődött, de természetesen fejlődött a tőkés ipar és kereskedelem is. Mi évek óta exportorientáltságról beszélünk, s a belföldi kínálatot sem lehet az államosításokat követő évek hiánycikk-gazdálkodásával összehasonlítani. Időszerűnek tűnik ezért annak újbóli megvizsgálása, hogy vajon mai viszonyaink között a védjegy vállalatjelző funkciója, vagyis az a szerepe, hogy a védjegy a vállalatra utal, ugyanúgy érvényesül-e, mint két évtizeddel ezelőtt: ma is egyenlőségjelet lehet-e tenni e vonatkozásban a szocialista és a kapitalista viszonyok között? A magyar jog álláspontját e kérdésben a Vt. miniszteri indokolása tükrözi. Eszerint: ,,A védjegy szerepe az, hogy kapcsolatot teremtsen az előállító (forgalomba hozó, szolgáltató) vállalat és az áru között. Ezzel egyrészt szolgálatot tesz a vállalatnak a bel- és külföldi versenyben, másrészt megkönnyíti a vásárlók számára az áru kiválasztását.”10 A törvény indokolásának ez a megállapítása az uralkodó magyar felfogást tükrözi. A védjegytörvény országgyűlési tárgyalása alkalmával, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Kiss Árpád miniszteri expozéjában részletesebben is kifejtette ezt a gondolatot. Elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a védjegy a vállalati hírnév propagálásának egyik legfontosabb eszköze. A vállalatok a védjeggyel, mint a számukra biztosított egyedi jelzéssel hívják fel a vevők figyelmét áruikra, szolgáltatásaikra. A jó hírű, bevezetett védjegy jelentős érték. Megtestesíti, szimbolizálja a vállalat hírnevét, és a vállalat javára befolyásolja a vevőket vásárlási elhatározásaikban.11 Természetesen a jogi irodalomban is ismételten felvetődött a védjegy vállalatjelző funkciójának kérdése. Hivatkozott monográfiámat követően, kézikönyvében Bognárné veti fel újra a védjegy vállalat jelző funkciójának kérdését. Ő is abból indul ki, 10 Általános indoklás, II/3. pont. Szabadalmi Közlöny, 1970. 79. old. 11 Szabadalmi Közlöny, 1970. 83. old. 29
