Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VI. Idegen védjegy használata: licencia

Ha csak a DUNA-INTERCONTINENTAL-t vesszük, az elsőt, amely Budapesten franchise-szerződés alapján épült, figyelemre méltó, hogy ennek igazgatója ma közel tizenöt év múlva is, pozitívan értékeli az amerikai védjegy használati jogának megszerzését, s ezt sorrendben elébe helyezi az amerikai szállodaipar szellemi-szakmai erejének, valamint a franchise-szerződés által biztosított kereskedelmi know-how szolgáltatásainak. A védjegy használatának persze „ára” is van, az amerikai konszern minőségellenőrei rendszeresen látogatják a szállodalánc tagjait, s hét-nyolcszáz kérdéses tesztekkel ellenőrzik azokat. A védjegy tulajdonosa ily módon biztosítja, hogy a Prágától a Távol-Keleten át New Yorkig terjedő franohise-lánc tagjai azonos minőségű szállodai szolgáltatásokat biztosítsanak, sőt egymás között versenyezteti is a szállodalánc tagjait, évenként értékelve munkájukat.

A szállodaiparból indultunk el, de vegyünk egy közismert franchise-példát a hazai szolgáltatási tevékenységekből: a budapesti VOLKSWAGEN Szervizt. Ez szintén magyar vállalat (AFIT) egyik üzemegysége, alkatrészellátásáról a VOLKSWAGEN Művek gondoskodik, Budapest különböző pontjain elhelyezett VW-emblémák mutatják az utat a szervizhez, a szervizen hatalmas VW-neonembléma, s az ügyfélszolgálati helyiségben 12 méteres kép a wolfsburgi gyáróriásról, a munkavállalók ugyanolyan öltözetben (kék köpeny, fehér emblémával), mint Hamburgban vagy Párizsban stb.

Ügy vélem, hogy a franchise-szerződés alkalmazása nálunk is terjed. Ez alatt persze nemcsak a külföldi vállalatok magyarországi franchise-szerződéseit értem, hanem fordítva is: miért ne köthetne például az IKARUS, a VIDEOTON vagy a MEDICOR szerviztevékenységre franchise-szerződést külföldi vállalattal, biztosítva ott a magyar vállalat imágóját?

298