Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
III. Idegen védjegyre vonatkozó jog megszerzése (átruházás)
sát. A megszűnt szövetkezet tagságából ezután több szövetkezet alakult, a felperes azonban egyikbe sem lépett be, hanem újra önálló ipart kezdett folytatni és a fenti áruneveket védjegyként a saját nevére jegyeztette be. A felszámoló szövetkezet ezzel szemben az egyik újonnan alakult szövetkezetre ruházta át egyes vagyontárgyait és az átruházott vagyontárgyak között szerepelt az említett árujelzők használatának joga is. Énnek alapján az újonnan alakult szövetkezet továbbra is a korábban használatos árujelzőkkel hozta forgalomba termékeit. A kisiparos felperes a védjegy használatának eltiltása iránt indított pert, a szövetkezet pedig egy másik perben a védjegyek törlését kérte. A Fővárosi Bíróság a két pert egyesítette, majd az ügyben hozott ítéletével eltiltotta a jogutód szövetkezetét a védjegyek használatától (16. P. 2900/1957).43 A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és az árujelzők tulajdonjogát a részleges jogutód szövetkezet javára állapította meg, ugyanakkor elrendelte a kisiparos védjegyének törlését is. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása szerint a jogelőd szövetkezet, amely a HEMOBIOL, GYNANDRON és OZONIL nevű arckrémet négy éven keresztül forgalomba hozta, csak formailag számolt fel és valójában öt önálló szövetkezetté alakult át. Az önálló szövetkezetek, köztük az árujelzőt a maga részére igénylő szövetkezet is, átvették a jogelőd szövetkezet meghatározott üzemrészét az ahhoz tartozó üzemkörrel együtt és ennek ellenében magára vállalta az eredeti szövetkezet tartozásainak meghatározott részét is. A jogelőd szövetkezet kozmetikai tevékenységét, amelybe a kérdéses három cikk gyártása is tartozott, az árujelzőket a maga részére igénylő szövetkezet vette át. Az újonnan alakult szövetkezet tehát lényegében folytatta az eredeti szövetkezet egész üzleti tevékenységét. Ilyen tényállás mellett a Legfelsőbb Bíróság azt a korábbi gyakorlatot folytatta tovább, hogy a védjegy — és ugyanígy az árujelző is —. ha nem az egész vállalatot ruházzák át, a vállalat tárgyilag vagy területileg meghatározott részével együtt is tárgya lehet az átruházásnak. A Legfelsőbb Bíróság ezenkívül még azt is megállapította, hogy az árucikkeket és azok elnevezéseit apportként az eredeti szövetkezetbe bevivő kisiparos az arckrémek gyártásával kapcsolatosan kifejtett munká- 43 43 Az első fokú ítélet indoklását részletesen ismerteti: La Propriété Industrielle. 1958. 119. old. 112
