Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

II. Saját védjegyre alapított vállalati védjegypolitika

OLDÓ”, „ANTIFROST”, „ÜVEGTISZTÍTÓ AEROSOL”, „MOTORKAROSSZÉRIA LEMOSÓ”. Az utóbbi években azonban a szövetkezet egy más irányú felismerésre kényszerült: az ilyen rendeltetésjelzők használata nem különbözteti meg termékeit, például fagyálló folyadékait a versenytársakétól (másik két versenytárs szövetkezet, valamint az import). így ha a boltban a vevő fagyállót kér, egyáltalán nem biztos, hogy a MEDIKÉMIA által gyártott terméket kapja, hanem olyat, amely talán drágább, vagy jobban keze ügyébe esik az eladónak. Megkülönböztető megjelölés, vagyis védjegy nélkül tehát állandó vevőkört nem lehet kialakítani.

E második tanulság arra késztette a szövetkezet vezetőit, hogy kísérletet tegyenek olyan árujelzők, ületve védjegyek kialakítására, amelyek megkülönböztetik termékeiket a mások által előállított hasonló termékektől. A védjegy ezenfelül hozzászoktatja a vevőket a szövetkezet termékeihez.

Végül a védjegy vagy védjegyek elvileg kockázatossá is teszik mások számára, hogy a MEDIKÉMIA bevált és jogilag is védett termékvédjegyét utánozzák. Ezért a szövetkezet 1978 őszén pályázatot írt ki, amelyre több ezer javaslat érkezett. Az előválogatás alapján megfelelőnek ítélt 50 védjegy közül zsűri választotta ki a legjobbakat, s az Országos Találmányi Hivatalnál végzett előzetes vizsgálat alapján döntötte el a szövetkezet, hogy a kiválasztott elnevezések közül melyeket részesíti védjegyoltalomban előbb idehaza, majd külföldön.

A szövetkezet ez idő szerint használt termékjelei:

AUTOGLYKOL (rendszeres sajtóreklámja van);

GLYKOSTOP (védjegyként bejegyezve);

CRC (belga licencia alapján);

SRÓFOL;

KORAL;

KATREX;

ARKTIKA;

MISTEX;

ANO-MARS.

100