Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

V. Védjegyfajták

feljebb kisiparosok fogják még saját családi vagy keresztnevüket védjegyként választani. (Például: „Dita”, „Ila” fűző stb.)

A hazánkban lajstromozott külföldi védjegyek között azonban ilyen védjegyeket szép számmal találunk, s a hazai fogyasztóközönség az importált külföldi árukról is számos ilyen védjegy alapján emlékezik meg vásárlásai alkalmával. Ilyenek: „Ford”, „Buick”, „Citroen” (autó), „Chanel”, „Coty”, „Guerlain”, „Johann Maria Farina”, „Elisabeth Arden” (illatszer), „Suchard”, „Stollwerck” (édesség), „Underwood”, „Remington” (írógép), „Dunlop”, „Pirelli” (autógumi), „Franck”, „Köstlin”, „Gerbeaud”, „Pischinger” (élelmiszerek), „Martini”, „Cinzano”, „Gordon Gin”, „Gilbey’s Gin” (italok), „Krupp” (evőeszköz), „Rosenthal” (porcelán), „Bösendorfer” (zongora), „Siemens”, „Brown- Boveri”, „Knorr”, „Bosch” (gépek), „Mannlicher”, „Mauser”, „Frommer” (lőfegyverek), „Parker” (töltőtoll) stb.

c) Nyelvtanilag helyes szavak

A szóvédjegyek nagyobbik részét olyan szavak alkotják, amelyek önmagukban semmilyen kapcsolatban nincsenek azzal az áruval, amelyre a védjegyet alkalmazzák. Ezeknél a védjegyként kiválasztott szó, valamint az áru közötti kapcsolat tulajdonképpen csak a kiválasztott szónak védjegyként történő felhasználásával keletkezik. E szóvédjegyek közül azonban azok igazán értékesek és hatásosak, amelyek asszociáció segítségével valamilyen képzeletbeli kapcsolatba hozhatók a vállalattal, áruval vagy az áru minőségével. Az ilyen asszociációs hatású védjegyekkel azonban majd csak a későbbiekben, a védjegylélektani fejtegetések alkalmával fogunk foglalkozni (VII. fej. 3. pont).

Nyelvtanilag helyes szavakból képzett védjegyek: „Tibi”, „Ferke”, „Leila”, „Lexi”, „Melódia”, „Kedvenc”, „Glória”

88