Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

V. Védjegyfajták

(írógép), „Agfa”, „Kodak” (film), „Standard Oil”, „Shell”, „Esso” (olaj) stb. A vállalat nevének kezdőbetűiből képzett védjegyek „MOM” (Magyar Optikai Művek), „EKA” (Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára), „MAFE” (Magyar Felvonógyár) stb.

b) Családnevek vagy azok rövidítése

A családnevek védjegyként történő használata a kapitalista viszonyok között szokásos. Ilyen esetben a gyár tulajdonosa saját családi nevét teszi cégnévvé vagy védjeggyé. A szocialista gazdasági rendben a termelési eszközök állami tulajdonban vannak. A fogyasztók körében ismertté vált egyes ilyen eredetű régi védjegyeket azonban, minthogy azok az államosítással állami tulajdonba mentek át (az államosítás nem a családnevekre, hanem a családnévvel azonos védjegyekre terjedt ki), a szocialista országok továbbra is fenntartották. Ilyenek például a „Pick”, „Herz” (szalámi), „Zwack”, „Dékány”, „Törley” (italok), „Richter” (gyógyszer), „Ganz”, „Láng” (gépek), „Hardtmuth” (ceruza), „Tesla” (rádió), „Dralle” (hajvíz), „Zeiss” (optikai cikkek) stb. A volt tulajdonos neve kezdőbetűiből képzett védjegyre példa az „MM” (Molnár és Moser, illatszer), „Elzett” (László Zoltán nevének kezdőbetűi németesen kimondva; ez a védjegy lakatosárukra használatos).

Ezek az eredetileg családnevekből képzett védjegyek ma az egész világon mint az állami vállalatok védjegyei ismertek. Valóban vétkes könnyelműség lett volna ezeknek a komoly népgazdasági értéket képviselő védjegyeknek használatával felhagyni, pusztán azért, mert a védjegy — a legtöbb esetben már régen elhunyt — volt tulajdonos nevére emlékeztet.

A szocialista termelési viszonyokból következik, hogy ez a védjegyfajta a mi gazdasági viszonyaink között kihalásra van ítélve, új védjegyek megválasztása alkalmával leg87