Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

V. Védjegyfajták

amelyek azonban ez idő szerint még egyetlen országban sem élveznek védjegyjogi oltalmat. A továbbiakban az egyes védjegyfajták szemléltetésével igyekszünk pozitív példákkal szolgálni arra nézve, hogy milyen megjelölések lehetnek védjegyek.

1. SZÓVÉDJEGYEK

A szóvédjegyek segítségével a fogyasztók lényegesen egyszerűbben különböztethetnek meg egyes árukat más hasonló áruktól, mintha körülírással kellene meghatározni, hogy az azonos szükséglet kielégítésére szolgáló áruk közül melyiket akarják kiválasztani.

Ezért éppen a szóvédjegyeknél figyelhető meg leginkább, hogy a fogyasztók vásárlásaik alkalmával csak szóvédjegy alapján, a szóvédjegy megjelölésével kérik az árut.

A szóvédjegyeknek különböző alfajai vannak:

a) Vállalatok nevei, vagy azok rövidítése

A vállalatok nevei gyakran szolgálnak arra, hogy belőlük védjegyeket képezzenek. Különösen gyakran fordul elő ez a gépipari és a vegyipari vállalatoknál, áruházaknál, amelyek igen sok esetben csak egyetlen védjegyet, egy vállalati védjegyet használnak, ellentétben az élelmiszeripari, vegyipari cikkeket gyártó vállalatokkal, amelyek különféle termékeikre különféle védjegyeket, úgynevezett áruvédjegyeket használnak.

A vállalat nevéből képzett védjegyek a „Chinoin” (gyógyszer), „Ikarus” (autóbusz), „Ganz-Mávag” (jármű), „Orion” (rádió) „Vénus” (kozmetikai cikkek), „Duna”, „Tisza”, „Sabaria” (cipő), „Gardénia” (csipke), „Gamma-Baby” (gyermekvetítő), „Szivárvány” (áruházi védjegy), „Koh-i- Noor” (ceruza), „Skoda”, „Tatra” (autó), „Optima”

86