Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

IV. A védjegyekkel szemben támasztott törvényes kívánalmak (lajstromozást gátló okok)

amelyek a korabeli új gyártmányok, új találmányok megjelöléséül szolgáltak.

Tanulságképpen ezért nem érdektelen annak megvizsgálása, hogy az említett megjelölések milyen úton-módon váltak szabadjelzésekké, vagy hogy minek következtében vesztek el az azokat védjegyként bevezető vállalatok számára. A szabadjelzéssé történő átalakulásnak több tipikusnak nevezhető módja van:

a) Egyes új találmányok, valamint a megjelölésükre szolgáló védjegyek a szabadalmi oltalmi idő alatt a fogyasztóközönség körében rendkívüli sikerre tesznek szert. Ez az átütő közönségsiker a védjegyek tekintetében többek között abban nyilvánul meg, hogy a védjegy a közfelfogásban árunévvé alakul át, s ezen a helyzeten az eredeti védjegytulajdonos, a szabadalmi oltalmi idő leteltével (amikor a találmány közkinccsé válik, aminek következtében versenytársai is gyártani kezdik) sem tud változtatni. Az ilyen árunévvé alakult védjegy kicsúszik a védjegytulajdonos kezéből, mert a közönség egyszerűen nem akar tudomást venni arról, hogy az általa árunévként ismert megjelölés tulajdonképpen védjegy, amely csak egy meghatározott vállalat áruinak megjelölését volna hivatva szolgálni. A védjegyszó ilyenkor túlnövi a számára megszabott kereteket, s mint* hogy ezeket a tényeket a jognak is tudomásul kell vennie, ezért ilyen esetekben a volt védjegytulajdonos számára már a jog sem biztosít kizárólagos oltalmat.

b) Más védjegyeknél ez lassabban és nem ilyen objektív okok miatt következik be. Ilyen esetekben a szabadalmi oltalmi idő lejárta után a védjegy továbbra is a volt szabadalomtulajdonos védjegye marad,, és számára jelentős gazdasági előnyöket is biztosít az újonnan fellépő versenytársakkal szemben. Minthogy azonban a tulajdonos eltűri (nem akadályozza meg), hogy védjegyét ugyanolyan áruk megjelölésére mások is használják, ez a védjegy a tulaj-5 A védjegy _ 31

65