Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
III. A vállalat és a védjegy
vezett licenciadíj ellenében engedélyezi saját védjegyének használatát, ugyanakkor azonban az engedélyes termelését bizonyos mértékig ellenőrzése alá is vonja. Egyrészt az engedélyes által előállított áruk minőségére ügyel, nehogy a gyenge minőségű áruk forgalombahozatala a használni engedélyezett védjegy értékét rontsa, másrészt tájékozódik az engedélyesnek a védjegyes áru forgalombahozatala által elért üzleti forgalmáról. Általában e forgalom alapján fizetik a licericiadíjat. Védjegylicencia-megállapodások általában nem önállóan, hanem a szállítási szerződésekkel kapcsolatosan, legtöbbször azok keretében jelentkeznek. A szocialista országok a gazdaságilag elmaradott ázsiai és afrikai országoknak — gazdasági és műszaki felemelkedésük előmozdítása érdekében — jelentős segítséget nyújtanak. Egész gyárberendezéseket szállítanak, műszaki dokumentációkat adnak át ezeknek az országoknak. Ennek következtében a szocialista országok által segített, gazdaságilag elmaradott ázsiai és afrikai országokban meginduló ipari termelés lényegileg hasonló feltételek mellett folyik, mint a gyárberendezést szállító, a műszaki dokumentációt átadó szocialista ország hazai gyárában. Ilyen esetekben a külkereskedelmi szerződésekben nem egyszer szerepel az a kikötés, hogy az újonnan létesített külföldi gyárban előállított árukat a gyárberendezést szállító szocialista vállalat védjegyével ellátva hozzák forgalomba. Például az indiai New Standard Engineering Go. Ltd. a NIKEX Nehézipari Külkereskedelmi Vállalattal kötött szerződés alapján megvásárolta tőlünk a vegyipari gépgyártás technológiai és műszaki dokumentációit. A szerződés alapján az 1962. évben Bombayban megindítani tervezett vegyipari gépgyár az „NSE-Lampart” nevet veszi fel. (Magyar Nemzet. 1960. július 6. 6. o.) Bizonyosra vehető, hogy a cégszöveg átvételén felül az indiai gyár 58
