Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

III. A vállalat és a védjegy

vonatkozó megállapodást, úgynevezett licenciaszerződést kell kötniük. Ilyen előírást tartalmaz a kohó- és gépipari miniszter 9.015/1959. KGM-KKM. sz. utasítása.)

Abból a körülményből, hogy a védjegyek a szocialista állami vagyonhoz tartoznak, a szocializmus gazdasági viszonyaira jellemző további jogi következmények is folynak. Az állam a védjegy használatának jogát teljesen el is vonhatja vállalataitól. Ezt a lehetőséget biztosítja például a kohó- és gépipari miniszter 9.015/1959. KGM-KKM. sz. utasítása, mely szerint olyan esetekben, amikor a védjegygyei ellátott termék minősége az előző időszakhoz viszonyítva romlott, vagy a fejlődés következtében minősége már nem felel meg a követelményeknek, s emiatt a védjegy jó hírneve veszélyeztetve van, az illetékes miniszterhelyettes bizonyos időre eltilthatja a vállalatot a védjegy használatától.

Az állam ezeket a jogait a védjegyek tekintetében csak ritkán gyakorolja. Az állam helyett legtöbbször az Országos Találmányi Hivatal védjegylajstromába bejegyzett formai tulajdonosok, a védjegyeket használó (kezelő) vállalatok gyakorolják ezeket a jogokat. A mindennapi gyakorlat szempontjából tehát azt a helyzetet kell alapul venni, hogy a vállalatok rendelkeznek a védjegyekkel.

A védjegy léte születésétől megszűnéséig a vállalathoz kapcsolódik. Ezért a legtöbb ország joga csak a vállalat (szövetkezet, kisiparos) számára teszi lehetővé védjegyjogi oltalom megszerzését. így rendelkezik a magyar jog is. A legtöbb ország joga a védjegy átruházását (a védjegyre vonatkozó tulajdonjog átírását) ugyancsak abban az esetben teszi lehetővé, ha a védjegy átruházása a vállalattal együtt vagy legalábbis annak egy részével együtt történik, így rendelkezik a jelenlegi magyar jog is.

A védjegy tehát szorosan kapcsolódik a vállalathoz. A védjegyek oltalmáról szóló, jelenleg is érvényes 1890. évi

56