Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

III. A vállalat és a védjegy

Az Országos Találmányi Hivatal a védjegylajstromban és az ennek alapján kiállított védjegybizonyítványokban mindenütt a „védjegytulajdonos” kifejezést használja. Ez a terminológia megfelel ugyan múlt századbeli védjegytörvényünk szóhasználatának, Polgári Törvénykönyvünk rendelkezéseivel azonban már ellentétes. A PTK 94. §-a értelmében ugyanis csak birtokbavehető dolgok lehetnek tulajdonjog tárgyai, jogok, mint pl. védjegyre vonatkozó jog, a tulajdonjog tárgyai nem lehetnek. (A legtöbb más ország joga ettől eltérően intézkedik, s a tulajdonjogot a jogokra nézve is elismeri.)

Amikor a védjegytulajdonos kifejezés terminológiai és jogelméleti pontatlanságára felhívjuk a figyelmet, bármilyen visszásán hangzik is, a továbbiakban mégis ugyanezt a kifejezést használjuk, mivel „a védjegy felett rendelkezésre jogosult vállalat” megnevezésére jogi nyelvünkben még nem alakult ki egységes szóhasználat; új jogi kifejezéseknek ehelyütt történő bevezetése pedig az olvasó számára megnehezítené az anyagban való tájékozódást.

Milyen jogai vannak a védjegyet használó (védjegytulajdonos) állami vállalatnak a védjegyre vonatkozólag?

Minden ország joga egységes abban a tekintetben, hogy a védjegy tulajdonosa legfőbb jogosítványának a védjegy kizárólagos használatának jogát tekinti. Ez a kizárólagos használati jog a védjegyre vonatkozó jog tartalmának lényege. A kizárólagos használati jog azt jelenti, hogy a védjegytulajdonosa használhatja saját védjegyét, s rajta kívül más vállalat vagy személy nem használhatja azt. A védjegyre vonatkozó jog tartalmának e két eleme közül a fontosabbik a másokat terhelő negatív magatartás kötelezettsége, vagyis a harmadik személyeknek az a kötelezettségük, mely szerint a védjegy használatától tartózkodni kötelesek.

Minden ország joga abban is egységes, hogy a védjegytulajdonos javára biztosított ennek a kizárólagos haszná-53