Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

III. A vállalat és a védjegy

lati jognak harmadik személyek, mások részéről történő tiszteletbentartását biztosítja, vagyis a kizárólagos használati jog megsértését jogi eszközökkel megtorolja. Ez valamennyi országban polgári jogi eszközökkel (a jogsértő magatartástól való eltiltás, kártérítés stb.), sok országban pedig büntetőjogi eszközökkel (szabadságvesztés, büntetés, áruk elkobzása, megsemmisítése stb.) is történik.

Ezért tehát az állami vállalatok és szövetkezetek számára igen fontos, hogy elsősorban belföldön lajstromoztassák védjegyeiket (a jogi oltalmat biztosítsák) azokra az árukra, amelyeket külkereskedelmi forgalomban értékesítenek, vagy amelyekből importálunk. Ugyanakkor az állami vállalatokat és szövetkezeteket a társadalmi vagyon védelmével kapcsolatos feladatokból fólyóan az a kötelezettség is terheli, hogy az általuk használt (kezelt) védjegyek jogosulatlan használata, ütánzása esetén a jogsértőkkel szemben a rendelkezésre álló jogi eszközökkel fellépjenek (lásd bővebben: IX. fej. 3. pont).

De nem kevésbé fontos az állami vállalatok és szövetkezetek számára az is, hogy a védjegyek lajstromoztatása és használata alkalmával a szocialista vállalat gondosságával járjanak el (lásd bővebben: VIII. fej. 2. pont), vagyis ne sértsék mások korábban szerzett jogait. Ilyen jogvita esetében ugyanis kitennék magukat annak, hogy velük szemben alkalmaznak törvényes eszközöket (polgári és büntetőjogi eszközöket), aminek következtében akár a hazai, akár a külföldi bíróságok jelentős összegű kártérítés megfizetésére kötelezhetik őket a jogaiban sértett védjegytulajdonos javára. Az ilyen okból bíróilag megállapított kártérítés pedig a mulasztást elkövető személyek fegyelmi felelősségrevonásán kívül a vállalat gazdasági eredményeit is jelentősen ronthatja. A kérdés komolyságát jellemzi, hogy a védjegybitorlások miatt indított kártérítési perekben a külföldi bíróságok ítéleteiben tíz- és százezer dolláros

54