Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

III. A vállalat és a védjegy

ség erről a reklám érvről lemondani. Az ilyen eljárás az elő­állító és exportáló vállalat közötti kapcsolatokat szorosabbra fűzné. Ez más szempontból is fontos volna. Elsősorban ugyanis az előállító vállalat hivatott arra, hogy a külföldi vevők meggyőzésére alkalmas érveket találjon. A külkeres­kedelmet lebonyolító és az ipari termékeket előállító válla­latok reklámtevékenységét a legteljesebb egyetértésben kell kifejteni. (Varga: A reklám. 133. o.) Amikor a külföldi értékesítés szolgálatába állítjuk a véd­jegyeket, abból kell kiindulni, hogy a védjegyek a magyar ipari és külkereskedelmi vállalatok külföldi követei, ame­lyek a „Made in Hungary” felirattal ellátott magyar áruk megkedveltetésével jelentősen fokozhatják és állandósít­hatják a magyar iparvállalatok exporttermékei iránt meg­nyilvánuló külföldi keresletet. 5. A VÉDJEGYRE VONATKOZÓ JOG A népgazdaság szempontjából legértékesebb és legfonto­sabb védjegyek döntő többségével az állami vállalatok és szövetkezetek rendelkeznek. A külföldi tőkés vállalatok Magyarországon bejegyzett védjegyeinek szintén nagy jelentőségük van a magyar ipar és a hazai fogyasztók szem­pontjából. A hazai magánkisiparosok és magánkereskedők védjegyei viszont népgazdasági szempontból csekély jelen­tőségűek. A társadalmi vagyont (állami vállalatok és szövetkezetek vagyonát) képező védjegyek közül népgazdasági szempont­ból az állami vállalatok védjegyeinek van nagyobb jelentő­ségük, ezért elsősorban ezekkel foglalkozunk. Mielőtt ezzel kapcsolatban a védjegyet használó állami vállalatok jogait ismertetnénk, egy terminológiai kérdésre kell felhívnunk a figyelmet. 52

Next

/
Thumbnails
Contents