Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
III. A vállalat és a védjegy
nak olyan értékes védjegyei, mint például az „Ikarus”, a „Csepel-Autó”, az „Aranyfácán” stb. több országban, esetleg az egész világon megszűntek gyári védjegyek lenni, és külkereskedelmi védjegyekké váltak. Olyan iparvállalatoknál, ahol a védjegykérdést megfelelő szakszerűséggel és gondossággal kezelik, ilyesmi nem fordulhatott elő. Például a „Tungsram”, az „Orion”, a „Chinoin”, a „Richter” stb. védjegyek továbbra is megtartották tiszta gyári védjegy jellegüket. A gyári védjegy — funkciójánál fogva — a fogyasztók számára minőségi garanciát jelent, a külkereskedelmi vállalat védjegye azonban ilyen minőségi garanciát vagy egyáltalán nem, vagy csak lényegesen kisebb mértékben nyújt. Ezért a kapitalista országok törvényhozása és bírói gyakorlata a gyári védjegyet értékesebb védjegynek tekinti, mint a kereskedelmi védjegyet. Ennek megfelelően a legtöbb kapitalista országban a gyári védjegy számára nyújtott jogi oltalom terjedelme is nagyobb, mint a külkereskedelmi védjegyek számára nyújtott oltalomé. A gyári védjegyeknek külkereskedelmi védjegyekké történő átalakítása tehát csökkenti a védjegyek értékét, s ezzel végső soron megkárosítja a népgazdaságot. Az említett átalakításból, illetve helyettesítésből más károk is származnak. Az iparvállalatok és a külkereskedelmi vállalatok profilja ugyanis eltér egymástól. A külkereskedelmi vállalatok profilja egyrészt lényegesen szélesebb, mint egy-egy iparvállalat profilja, másrészt pedig az ugyanazon iparvállalat által előállított összes termékeket nem minden esetben ugyanaz a külkereskedelmi vállalat exportálja. A gyári védjegynek külkereskedelmi védjeggyel való helyettesítése folytán az első esetben a különböző iparvállalatok által előállított különféle minőségű termékek ugyanazzal a külkereskedelmi védjeggyel ellátva kerülnek for-4 A védjegy — 31 49
