Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

III. A vállalat és a védjegy

galomba. A forgalomba hozott termékek minőségének különbözősége viszont sok esetben maguknak a külkereskedelmi védjegyeknek értékét gyengíti, teszi kétségessé. A második esetben viszont a külföldi kereskedő nem is sejtheti, hogy ugyanaz az iparvállalat, amely a kiváló minőségű vívópengéket előállítja, kaszát és sarlót is gyárt, mivel a termékek exportját különböző külkereskedelmi vállalatok bonyolítják le. Ha a gyári védjegy valamely terméken nem szerepelne, az előállító vállalatot sem lehetne megállapítani. Még furcsább helyzet áll elő az autoklávoknál. Az ugyanazon iparvállalat által előállított zománcozott és saválló autoklávokat ugyanis más-más külkereskedelmi vállalat hozza forgalomba. Itt tehát még az exportra kerülő termék is azonos, csak választéka tér el. A külföldi kereskedők viszont gyári védjegy nélkül és különböző kereskedelmi védjegy alatt forgalomba kerülő autoklávok esetében egyenesen kizártnak vehetnék, hogy a kétfajta kivitelű autokláv ugyanannak az iparvállalatnak terméke. így az egyik termékkel szerzett üzleti hírnév a másik terméknél már nem volna hasznosítható. Nyilvánvaló tehát, hogy a gyári védjegyek rendszerének fenntartása a szocialista népgazdaságra nézve is előnyös.

A szocialista állami tulajdon fokozott védelme érdekében tehát kívánatos, hogy törvényhozásunk egy új védjegytörvény megalkotásakor — különös tekintettel a külkereskedelem érdekeire — jogszabályilag írja elő, hogy gyári védjegyet csak az iparvállalat nevére lehessen lajstromoztatni.

Varga professzora gyári és kereskedelmi védjegyek kérdésével kapcsolatosan egy további, még súlyosabb és a népgazdasági érdeket még nagyobb mértékben veszélyeztető hiányosságra mutat rá. Eszerint külkereskedelmi vállalataink reklámtevékenysége során olyan jelenségek is tapasztalhatók, méghozzá nem is ritkán, hogy a külkereskedelmi vállalat olyan gyári védjegyeket, amelyek pedig már kül-50